KÖD UTÁNAM
"Nem látom, mi van mögöttem, csak azt tudom, hogy blokkol." Van, hogy annyira szeretnénk megoldani a múltat, hogy elfeledkezünk a jelenről és arról, ami az orrunk előtt van: a következő kis lépésről, ami lehetséges itt és most.
Tizennégy évet voltam terápiában, hiszem a fontosságát a múlt feltárásának és átdolgozásának. Coachként abban is hiszek, hogy vannak helyzetek, amikor a jelenben megoldást találni és a most-ra fókuszálni hoz eredményt.
Az a személyes tapasztalatom, hogy hozzá lehet szokni a terápiához is. Sőt, még egyfajta függőség is kialakulhat, egy mintha, hogy bármi is merül fel, a múltat kell boncolgatni, ott érdemes keresni a dolgok eredőjét.
Vannak helyzetek, amikor viszont érdemes előre tekinteni és a már elérhető és rendelkezésre álló eszközeinkkel továbbmenni az úton. Ha erre trenírozzuk az elmét, akkor előbb-utóbb kialakul az a szokása, hogy mélyebben belenéz a jelen lehetőségeibe, és elkezdi meglátni, milyen képességek birtokában is vagyunk, milyen erősségeinket tudjuk kamatoztatni az adott helyzetben, és milyen erőforrásokat tudunk aktivizálni, amiket addig talán nem is tudatosítottunk.
Az ominózus coaching beszélgetésben egy vizualizációt vezettem, amikor az ügyfél szavai és képei alapján beugrott egy vers. Rögtön elő is hívtam és aztán azt metaforaként használva született meg a felismerés, amivel tovább tudott menni mind a gondolataiban, mind pedig az életében.
Ha úgy érzed, hogy köd van előtted és utánad is, akkor nézz szét ott, ahol állsz:
Mi az, amit a közvetlen közeledben látsz?
Van, hogy ez pont elég ahhoz, hogy megtedd a következő lépést.
Szabó Lőrinc: Szél hozott, szél visz el
Köd előttem, köd mögöttem,
Isten tudja, honnan jöttem.
Szél hozott, szél visz el.
Minek kérdjem, mért visz el?
Sose néztem, merre jártam.
A felhőkkel kiabáltam.
Erdő jött, jaj be szép!
Megcibáltam üstökét.
Kép: saját, San Francisco
Tizennégy évet voltam terápiában, hiszem a fontosságát a múlt feltárásának és átdolgozásának. Coachként abban is hiszek, hogy vannak helyzetek, amikor a jelenben megoldást találni és a most-ra fókuszálni hoz eredményt.
Az a személyes tapasztalatom, hogy hozzá lehet szokni a terápiához is. Sőt, még egyfajta függőség is kialakulhat, egy mintha, hogy bármi is merül fel, a múltat kell boncolgatni, ott érdemes keresni a dolgok eredőjét.
Vannak helyzetek, amikor viszont érdemes előre tekinteni és a már elérhető és rendelkezésre álló eszközeinkkel továbbmenni az úton. Ha erre trenírozzuk az elmét, akkor előbb-utóbb kialakul az a szokása, hogy mélyebben belenéz a jelen lehetőségeibe, és elkezdi meglátni, milyen képességek birtokában is vagyunk, milyen erősségeinket tudjuk kamatoztatni az adott helyzetben, és milyen erőforrásokat tudunk aktivizálni, amiket addig talán nem is tudatosítottunk.
Az ominózus coaching beszélgetésben egy vizualizációt vezettem, amikor az ügyfél szavai és képei alapján beugrott egy vers. Rögtön elő is hívtam és aztán azt metaforaként használva született meg a felismerés, amivel tovább tudott menni mind a gondolataiban, mind pedig az életében.
Ha úgy érzed, hogy köd van előtted és utánad is, akkor nézz szét ott, ahol állsz:
Mi az, amit a közvetlen közeledben látsz?
Van, hogy ez pont elég ahhoz, hogy megtedd a következő lépést.
Szabó Lőrinc: Szél hozott, szél visz el
Köd előttem, köd mögöttem,
Isten tudja, honnan jöttem.
Szél hozott, szél visz el.
Minek kérdjem, mért visz el?
Sose néztem, merre jártam.
A felhőkkel kiabáltam.
Erdő jött, jaj be szép!
Megcibáltam üstökét.
Jött az erdő, nekivágtam.
A bozótban őzet láttam.
Kergettem, ottmaradt,
Cirógattam, elszaladt.
A bozótban őzet láttam.
Kergettem, ottmaradt,
Cirógattam, elszaladt.
Ha elszaladt, hadd szaladjon,
Csak szeretőm megmaradjon.
Szeretőm a titok,
Ő se tudja, ki vagyok.
Csak szeretőm megmaradjon.
Szeretőm a titok,
Ő se tudja, ki vagyok.
Isten tudja, honnan jöttem,
Köd előttem, köd mögöttem.
Szél hozott, szél visz el.
Bolond kérdi, mért visz el.
Köd előttem, köd mögöttem.
Szél hozott, szél visz el.
Bolond kérdi, mért visz el.
Kép: saját, San Francisco
