A KAPCSOLATOK HATÁRTALANSÁGA
A kapcsolataink, főleg Magyarországon szocializálódva a mai napig egy meghatározott strukturában értelmezve tűnnek elfogadhatónak és 'normálisnak'. Minél szűkebbek a keretek, annál inkább megjelenhet a kitörni akarás vágya, a feszültség, hogy nekem vannak részeim, amik ebbe nem férnek bele, amik nem találják az otthont ezen kereteken belül. Itt jön be a make or break, hogy csak két út van: menni vagy maradni.
Társadalmi normák, kapcsolatok, legyen az romantikus vagy baráti kapcsolat, mindnek lehet folyamatosan újradefiniálni a jelentését, és talán a külföldön élés és az utazás élménye is sokat ad ehhez a belső szabadsághoz. Megtanulom, hogy lehet másképp, látok egészen másféle mintákat, amiket apránként elkezdek beépíteni a saját valóságomba.
A baráti kapcsolatok palettája egészen kitágul expatként. Ha különböző országokban éltek, van, hogy a kapcsolódás egészen ritkás, alkalmi, mégis tudjátok onnan folytatni, ahol egy éve abbahagytátok. Vannak személyesen is élő, aktív kapcsolatok a külhoni országban, vannak amik időszakosak és akkor élénkülnek fel, amikor éppen odalátogatsz, ahol a kedves barát él. Van, hogy barátságok nyugszanak egy pár évig, amíg más utakon jártok, majd ismét összeérnek, ahogy változnak az élethelyzetek. Azt is meg kell tanulni, milyen új barátságokat kötni felnőttként, és elengedni olyanokat, amiket korábban szorosnak találtunk. Ez erőfeszítés, energia és újfajta skillsetet is igényel.
Tegnap volt két hosszú virtuális beszélgetésem is magyarul. Az egyik egy már felnőttként kialakított számomra nagyon kedves barátnőmmel (és spirituális nővéremmel), a másik egy egyetemi barátnőmmel. Pár hete Berlinben jártam látogatóban és úgy alakult, hogy pont akkor utazott oda egy amerikai, jelenleg Kanadában élő barátnőm, akivel korábban még mindketten Berlinben élve találkoztunk. Most is Berlinben kapcsolódtunk újra két év után. Közben vannak formálódó, kezdeti szakaszban járó kapcsolataim is, hiszen itt Münchenben még új vagyok. Sokat járok új közösségekbe ismerkedni, van olyan volt egyetemi csoporttársam, akivel az ittlakás okán kapcsolódtam újra, és olyan is, akivel egy női közösségi reggelin találkoztam már itt, és már a többedik 'randinkat' tervezzük.
Sokféle út létezik, ha nyitottan és kíváncsian állunk hozzá. A kapcsolataink folyamatosan formálódnak, más-más fázisban tartanak és különböző minőségeket képviselhetnek. Az a bizonyos falu, ami korábban körbevett, az expatként a mi feladatunk lesz, hogy kialakítsuk, megteremtsük magunknak. Ámde korántsem lehetetlen.
Nektek hogyan változtak a barátságaitok külföldön élve? Mi az, ami belefér, pedig korábban nem hitted volna? Mi a normálisod? Kik tartoznak a te 'faludba'?
Esther Perel munkássága azért is fontos, mert tágítja a normalitás fogalmát, új nézőpontokat ad, hogy mi is férhet bele abba, amit mi alakítunk. Itt egy cikk vele annak okán, hogy Budapesten járt.
A coaching szemlélete sokat tanít az árnyalatokról: keresni és feltérképezni, mi van a végletek, az igen és a nem között. Milyen addig még ismeretlen utak létezhetnek, amik az én és a másik megelégedettségét is szolgálják?
Társadalmi normák, kapcsolatok, legyen az romantikus vagy baráti kapcsolat, mindnek lehet folyamatosan újradefiniálni a jelentését, és talán a külföldön élés és az utazás élménye is sokat ad ehhez a belső szabadsághoz. Megtanulom, hogy lehet másképp, látok egészen másféle mintákat, amiket apránként elkezdek beépíteni a saját valóságomba.
A baráti kapcsolatok palettája egészen kitágul expatként. Ha különböző országokban éltek, van, hogy a kapcsolódás egészen ritkás, alkalmi, mégis tudjátok onnan folytatni, ahol egy éve abbahagytátok. Vannak személyesen is élő, aktív kapcsolatok a külhoni országban, vannak amik időszakosak és akkor élénkülnek fel, amikor éppen odalátogatsz, ahol a kedves barát él. Van, hogy barátságok nyugszanak egy pár évig, amíg más utakon jártok, majd ismét összeérnek, ahogy változnak az élethelyzetek. Azt is meg kell tanulni, milyen új barátságokat kötni felnőttként, és elengedni olyanokat, amiket korábban szorosnak találtunk. Ez erőfeszítés, energia és újfajta skillsetet is igényel.
Tegnap volt két hosszú virtuális beszélgetésem is magyarul. Az egyik egy már felnőttként kialakított számomra nagyon kedves barátnőmmel (és spirituális nővéremmel), a másik egy egyetemi barátnőmmel. Pár hete Berlinben jártam látogatóban és úgy alakult, hogy pont akkor utazott oda egy amerikai, jelenleg Kanadában élő barátnőm, akivel korábban még mindketten Berlinben élve találkoztunk. Most is Berlinben kapcsolódtunk újra két év után. Közben vannak formálódó, kezdeti szakaszban járó kapcsolataim is, hiszen itt Münchenben még új vagyok. Sokat járok új közösségekbe ismerkedni, van olyan volt egyetemi csoporttársam, akivel az ittlakás okán kapcsolódtam újra, és olyan is, akivel egy női közösségi reggelin találkoztam már itt, és már a többedik 'randinkat' tervezzük.
Sokféle út létezik, ha nyitottan és kíváncsian állunk hozzá. A kapcsolataink folyamatosan formálódnak, más-más fázisban tartanak és különböző minőségeket képviselhetnek. Az a bizonyos falu, ami korábban körbevett, az expatként a mi feladatunk lesz, hogy kialakítsuk, megteremtsük magunknak. Ámde korántsem lehetetlen.
Nektek hogyan változtak a barátságaitok külföldön élve? Mi az, ami belefér, pedig korábban nem hitted volna? Mi a normálisod? Kik tartoznak a te 'faludba'?
Kép: Pinterest
