ELÉG VAGYOK (?)
Miért olyan furcsa megtapasztalni, amikor elég vagy? Rengeteg helyről jön az üzenet, hogy elég vagy. Női magazinokban olvashatod, barátnők emlékeztethetnek rá és a social mediában is rendszeresen felbukkan egy kép róla. Ma épp én posztolok erről.
Mégis, amikor eljutsz erre a pontra, hogy az életedben jól mennek a dolgok, hogy igazából te úgy ahogy vagy, munkában, magánéletben, családban, emberként, nőként rendben vagy, akkor lehet felsejlik egy hang, hogy ó, tényleg? Lehet ezt így?
Van, hogy annyira belénk ivódik a folyamatos tett, a munka, a fejlődés, a konstans erőfeszítés, hogy az válik az identitásunkká. (Lásd az előző posztomat a gyakorlásról.) Lehet, hogy szavak szintjén, vagy még mélyebben is szomjazod az elég-vagyok érzést, de egy beágyazottabb módon egy tudatalatti részed sokkal inkább kötődik az akkor vagyok elég, ha folyton beleszakadok, vagy legalábbis jól elfáradok benne-hez.
Mi is történne, ha elérnéd a vágyott elég jót? Mi vinne tovább? Mi lenne azon a ponton?
Ekkor lehetséges, hogy szinte észrevétlen visszasodrod magad egy olyan helyzetbe, ahol kiderül, hogy nincsenek is igazán annyira rendben a dolgok. Hogy mégsem vagy még annyira elég jó. Beszól a főnök, elfelejtesz egy határidőt, lebetegszik egy családtag, közbejön egy fontos, de váratlan otthoni teendő, vagy épp vészhelyzetet kell oltani és kiesel a rutinból.
Vedd ezt úgy, mint egy stressz-tesztet, sőt mi több, egy visszaigazolást, hogy a jó úton vagy. A régi minta próbál még utánad nyúlni és itt egy remek lehetőség, hogy más nézőpontból lásd az egészet. Te így is elég vagy és rendben vagy.
Hasonló ez ahhoz, amikor vállalkozóként először vannak olyan hónapjaid, amikor megvan a vágyott bevétel, szuper ügyfelekkel dolgozol és aztán beférkőzi magát a gondolat, hogy: nade, lehet ezt így? Ekkor ált. be is köszönt egy időszak, amikor valahogy nem jönnek az ügyfelek, látszólag senki nem olvassa a posztjaidat, és a bevétel is megcsappan. Pont bejön egy nem várt fizetés az adóhatóságnak (true story, velem is megtörtént korábban). Ekkor érdemes embracelni azt a gondolatot, hogy de igen, én már ott vagyok.
Elég vagyok, a vállalkozásom is elég. Ekkor folytatni a gyakorlást, még több tapasztalatot szerezni abból, ami felé szeretnél menni, amiben hinni szeretnél (again az előző gyakorlásról szóló írásom tökéletes kiegészítője ennek a témának). Addig, amíg bele nem "hiszed" és cselekszed magad az új valóságodba.
Van, hogy annyira belénk ivódik a folyamatos tett, a munka, a fejlődés, a konstans erőfeszítés, hogy az válik az identitásunkká. (Lásd az előző posztomat a gyakorlásról.) Lehet, hogy szavak szintjén, vagy még mélyebben is szomjazod az elég-vagyok érzést, de egy beágyazottabb módon egy tudatalatti részed sokkal inkább kötődik az akkor vagyok elég, ha folyton beleszakadok, vagy legalábbis jól elfáradok benne-hez.
Mi is történne, ha elérnéd a vágyott elég jót? Mi vinne tovább? Mi lenne azon a ponton?
Ekkor lehetséges, hogy szinte észrevétlen visszasodrod magad egy olyan helyzetbe, ahol kiderül, hogy nincsenek is igazán annyira rendben a dolgok. Hogy mégsem vagy még annyira elég jó. Beszól a főnök, elfelejtesz egy határidőt, lebetegszik egy családtag, közbejön egy fontos, de váratlan otthoni teendő, vagy épp vészhelyzetet kell oltani és kiesel a rutinból.
Vedd ezt úgy, mint egy stressz-tesztet, sőt mi több, egy visszaigazolást, hogy a jó úton vagy. A régi minta próbál még utánad nyúlni és itt egy remek lehetőség, hogy más nézőpontból lásd az egészet. Te így is elég vagy és rendben vagy.
Hasonló ez ahhoz, amikor vállalkozóként először vannak olyan hónapjaid, amikor megvan a vágyott bevétel, szuper ügyfelekkel dolgozol és aztán beférkőzi magát a gondolat, hogy: nade, lehet ezt így? Ekkor ált. be is köszönt egy időszak, amikor valahogy nem jönnek az ügyfelek, látszólag senki nem olvassa a posztjaidat, és a bevétel is megcsappan. Pont bejön egy nem várt fizetés az adóhatóságnak (true story, velem is megtörtént korábban). Ekkor érdemes embracelni azt a gondolatot, hogy de igen, én már ott vagyok.
Elég vagyok, a vállalkozásom is elég. Ekkor folytatni a gyakorlást, még több tapasztalatot szerezni abból, ami felé szeretnél menni, amiben hinni szeretnél (again az előző gyakorlásról szóló írásom tökéletes kiegészítője ennek a témának). Addig, amíg bele nem "hiszed" és cselekszed magad az új valóságodba.
