Vissza a jövőbe

Az okok, hogy mindennek van titokban és mégsem ismerjük fel őket. Betegen fekszem, temérdek mennyiségű gyógyításra kiképezett pirulával és teahadsereggel küzdök ellene. Próbáltam felkelni, hasztalan, maradtam hát és olvastam. Magamat. Ijesztően, meghatóan, hihetetlenül. Leírtam. Nem most, hanem rég. Nem egy, két, hanem sok vágyat, kívánságot, tervet, célokat. Olyan határozottan, bizton állítottam őket, miért is le(hete)tt volna kétségem a sikerül felől.

Most ezt az okot jelöltem meg az ágybanmaradásom erejeként. Megállni és sokadszorra is megerősíteni magamat, hogy pihennem kell, mert hajlamos vagyok (el) rohanni magam mellett. Kevésbé értékelni az elért sikereket, a kihívások legyűrése után loholni a következő hegycsúcs meghódításához.

És akkor annyira lelkes lettem ettől, hogy erőre is kaptam, hogy beszerezzek egy szeletnyi gyógyulást.