Auf der Flucht sein

Elviharzott a nagy nyári forróság, szerencsére a panelfalak őrzik az elviselhetetlen meleget, így aludni továbbra sem lehet idebenn. Cselesen taktikázok, kora délután próbálom pótolni az éjjel elmulasztott pihentető órákat, egy-egy lopott kummantás ebéd után. Ma valahogy alig bírom kivárni, hogy eljöjjön az ideje, de sebaj, úgysem nagyon menne, sztereóban jön a fúrógép zaja bentről s kintről, néha egy-egy flex töri meg a monoton zúgást. Álláshirdetések és német feladatsorok között ingázok, egyiket sem segíti elő az idegmorzsolgató fúrás, már listáztam magamban, merre is menekülhetnék előle.

Relaxál(va)tan hajtottam álomra a fejem tegnap, tombolt bennem a vágy, hogy meghódítsam a világot, legalábbis az én kis sajátomat, tele tervekkel és elhatározásokkal, semmi sem állíthat meg, nem ám. Ellenálltam a feleselő és undok lakótársaknak, a lélekromboló telefonbeszélgetéseknek, az álláspiac mozdulatlanságának, a diákhitel terhének, a szobában megrekedt fullasztó levegőnek. Maximumra tekerem a fülemben parov stelart - és még mindig jön. Iram, gyors léptek, el innen, el, itthagyni mindent, csak egy táska annak, ami kell, két könyv, három bugyi, a futócipőm, kispárna, menekülőútvonal.

Pillanatnyi csönd, egy kutya vonyítására beinduló riasztó korbácsolja fel a lakótelep gyűlölt nyugalmát.