Szerelem a határon
Szerelemmel élem az életem. Az eget vizslattam, állatokat képzeltem a gyorsan úszó felhőkbe és minden partmenti kócsagot egyesével megcsodáltam. Ennyit láttam a kenuból és nem is éreztem szükségét többnek, másnak. Így is olykor-olykor túlcsordult a szívem, ennyi gyönyörűség láttán, a milliónyi árnyalatú zöld a part mentén, az aprócska homokos szigetek, a kilométerjelző táblák, a kenu után erős karcsapásokkal úszkáló sör és az éppen elterebélyesedő nyugalom a víztükörben. Minden iránt lángra lobbantam, égett (bennem) a tűz, égetett a nap, olvadtam jobbra s balra - engem annyira könnyű elvarázsolni.
Pár perc volt csak, hirtelen csapott le, zuhogó eső és sár, vacogtató hideg. Balról kúszott be, észrevétlenül, oldalról rohanta le a kenukonvojt, szétkergette az egységet, evezett, ki merre látott. Erős karcsapásokkal menekülőre fogtuk, bár menedéket csak a napsugarak jelentettek volna. Pillanatok alatt rebbentek szét szerelmem addigi tárgyai, ocsúdni sem volt időm; sűrű, a már eget-vizet összemosó cseppek vették át a nyugalom rutinját. Ott, a fának lyukacsos lombja alatt ázva lopva hátranéztem a kormányosra. Lángra lobbantam, égett (bennem) a tűz, égetett a tekintete, olvadtam jobbra s balra - engem annyira könnyű elvarázsolni. Szerelemmel élem az életem.
Pár perc volt csak, hirtelen csapott le, zuhogó eső és sár, vacogtató hideg. Balról kúszott be, észrevétlenül, oldalról rohanta le a kenukonvojt, szétkergette az egységet, evezett, ki merre látott. Erős karcsapásokkal menekülőre fogtuk, bár menedéket csak a napsugarak jelentettek volna. Pillanatok alatt rebbentek szét szerelmem addigi tárgyai, ocsúdni sem volt időm; sűrű, a már eget-vizet összemosó cseppek vették át a nyugalom rutinját. Ott, a fának lyukacsos lombja alatt ázva lopva hátranéztem a kormányosra. Lángra lobbantam, égett (bennem) a tűz, égetett a tekintete, olvadtam jobbra s balra - engem annyira könnyű elvarázsolni. Szerelemmel élem az életem.
