Fodrozódó hullámtenger

Nohát, az írás terápiás, az írás segít és előrevisz. Azt írja az újság, először bármilyen témáról írhatunk, akár a nagymama lekvárjáról is a hűtőben. Én valahogy mindig a szerelemről írok, hiszen szerelem az egész világ, olyan könnyű beleesni a világba. Nehéz is néha ez a sok érzelem, a rengeteg csoda és élmény, ami körülvesz. Ám ugyanilyen nehéz az ezzel járó fájdalmakat is megélni, hiszen a szerelem soha nem csak a boldogságról szól. Ekképpen az élet egyszerű történései is átcsaphatnak kegyetlen kínokba, amelyek normál esetben pár pillanat alatt elillannának egy ember gondolataiból. Ezek a szélsőségek adják a különleges, minden felforgató ideákat és az elviselhetetlent, hogy soha nem fogsz beleilleni.

Szűkíteném az ollót, kisebbre, keskenyebbre venném a szakadékot az extremitások között egy kiegyensúlyozottabb lét reményében. A felszín alatt háboroghat a tenger, a mélyben lehetnek viharok, de azt a vizet tudjuk végeláthatatlan ideig nézni és amellett nyugszunk meg, amely csendes, egyenletesen morajló hullámokkal üzeni minden alkalommal a partra vetődve: az élet folyton folyvást megy tovább.