Változásmenedzsment
Hello world! Még egy hete sem volt, hogy így köszöntöttem a kék közösségi oldalon a diplomámat és búcsúztam egyben az egyetemtől és az ahhoz tartozó hét bő (szűk?) esztendőtől.
Hello nyár! Végig ez járt a fejemben, pedig olyan erősen tűzött rá a nap, csoda, hogy maradt erő benne gondolatokra és nem sivatagosodott el végleg.
Forró nyári aszfalton tekertem haza, mint egy jól felpakolt sátras cigány, úgy lógtak rólam és a bicikliről a mindenféle táskák és szatyrok. Az irodai ex-íróasztalom és egyben az első munkahelyem darabkái lapultak benne, energizáló zöld teától egy elegáns váltócipőn át néhány megmaradt papírfecniig, amik a logót viselő mappában lapultak még. Elegánsan próbáltam távozni, (nem állítanám, hogy ez egybecsengett a másik oldallal) véletlen csak a kedvenc nyári ruhám volt kéznél, így az outfit is azt sugallta: megtanultam a leckét, egy egész diplomamunkányi változásmenedzsment van a fejemben, itt az idő, hogy alkalmazzam - saját magamon. Gyorsan átfutottak rajtam a kulcsszavak, radikális, válság, nincs idő kifagyasztásra, inercia, ellenállás, a status quo-hoz való ragaszkodás, aztán a másik oldal, a pszichológia: itt is inerciával kezdeném, a múlt pozitív eseményeinek megerősödésével folytatnám, majd azzal, hogy szükség van a gyászidőszakra. Fel kell dolgozni, el kell temetni, meg kell rágni, hogy az ember levethesse a gyászruhát és egy nyári köntösben újrakezdve folytathassa a mintha-apró szilánkosra esett-volna életét. Ekképpen a változás, a kezdetben fenyegető, ismeretlen jövő, feltételezhető előnyöket rejtő kihívássá avanzsál - foglaltam össze az 50. oldal körül. Akkor én most innen folytatom.
Hello nyár! Végig ez járt a fejemben, pedig olyan erősen tűzött rá a nap, csoda, hogy maradt erő benne gondolatokra és nem sivatagosodott el végleg.
Forró nyári aszfalton tekertem haza, mint egy jól felpakolt sátras cigány, úgy lógtak rólam és a bicikliről a mindenféle táskák és szatyrok. Az irodai ex-íróasztalom és egyben az első munkahelyem darabkái lapultak benne, energizáló zöld teától egy elegáns váltócipőn át néhány megmaradt papírfecniig, amik a logót viselő mappában lapultak még. Elegánsan próbáltam távozni, (nem állítanám, hogy ez egybecsengett a másik oldallal) véletlen csak a kedvenc nyári ruhám volt kéznél, így az outfit is azt sugallta: megtanultam a leckét, egy egész diplomamunkányi változásmenedzsment van a fejemben, itt az idő, hogy alkalmazzam - saját magamon. Gyorsan átfutottak rajtam a kulcsszavak, radikális, válság, nincs idő kifagyasztásra, inercia, ellenállás, a status quo-hoz való ragaszkodás, aztán a másik oldal, a pszichológia: itt is inerciával kezdeném, a múlt pozitív eseményeinek megerősödésével folytatnám, majd azzal, hogy szükség van a gyászidőszakra. Fel kell dolgozni, el kell temetni, meg kell rágni, hogy az ember levethesse a gyászruhát és egy nyári köntösben újrakezdve folytathassa a mintha-apró szilánkosra esett-volna életét. Ekképpen a változás, a kezdetben fenyegető, ismeretlen jövő, feltételezhető előnyöket rejtő kihívássá avanzsál - foglaltam össze az 50. oldal körül. Akkor én most innen folytatom.
