Ketten

Véletlen történt, ilyenek ezek a véletlenek. Egy sms-t kerestem és akkor rábukkantam - valami másra. Észrevétlenül halványult el és alakult át, először észre sem vettem, aztán a szemembe mondtad, aztán sírtam és ráébredtem - tényleg. Azt hittem, velem ilyen nem történhet, annyira tudatos vagyok, a kapcsolatot ápolni kell, minden nap megsimogatni, éltetni a varázsért. Az érzések csalafinták és leginkább mulandóak, elkalandoznak, ha nem figyelünk. Lubickolsz a rózsaszín szemüvegben csodált világban, észre sem veszed az időt és a múlását és amit az hoz, vagy amit pont nem. Így esett, hogy egyszercsak álltam a helyzet közepén, szemléltem ki, - majd befelé, átrágtam a gondolataim az érzelmeim viharán, oldalra húztam a szájam zugát, majd beismertem. Én is beálltam a sorba, hagytam, hogy a mindennapok és a stresszorok győzzenek, sőt legyőzzenek. Egy dolog az, hogy saját magaddal mit teszel így (ébresztő!), de nézz szét, ilyenkor (amikor magadba sem nézel...), hogyan építed magad köré a falakat, hogyan távolodsz el a körülötted lévőktől. Mennyi kifogást találsz, csak még pár hét, csak még az az éjszaka, csak még egy hétvége; aztán, mint derült égből a villámcsapás, megtalálsz 160 karaktert, ami akkor oly' természetesnek tűnt és most megannyi dolgot megadnál érte.