Be loved, be yourself
Fel kellett hívnom Anyát. Ironikus és hihetetlen, hogy ezzel pont őt, de belső késztetés volt és azonnal el kellett mondanom neki. Izibe, igen.
A lépcsőn lefelé végig, ahogy körben gurultam a betonfokokon, mintha egy toronyból szabadulnék - csak épp nem menekülés volt.
Megnyomtam a gombot, kattant a zár, kinyílt, lendülettel belekapaszkodtam a vaskapuba, ilyenek ezek a régi házak, súlyos és nehéz kapukon kell túljutni hozzájuk - s ezúttal el is.
Gesztenyefák talán, vagy akác, csak a zöld rémlik és az árnya - bár ennyire szürke nyárban az árnyék meg sem születik.
Átvágtam a zebrán, már nyúltam is a telefonért, alighogy átértem, befordult a sarkon a troli pedig senki sem állt a megállóban, ez hosszú várakozási időt sejtetett - volna.
Tárcsáztam, kicsöngött és kitört belőlem a lépcsőfordulótól visszatartott felismerés: Anya, engem szeretnek!
Igen, folyton megtalálom magam itt, ebben a zordnak tűnő világban.
Megnyomtam a gombot, kattant a zár, kinyílt, lendülettel belekapaszkodtam a vaskapuba, ilyenek ezek a régi házak, súlyos és nehéz kapukon kell túljutni hozzájuk - s ezúttal el is.
Gesztenyefák talán, vagy akác, csak a zöld rémlik és az árnya - bár ennyire szürke nyárban az árnyék meg sem születik.
Átvágtam a zebrán, már nyúltam is a telefonért, alighogy átértem, befordult a sarkon a troli pedig senki sem állt a megállóban, ez hosszú várakozási időt sejtetett - volna.
Tárcsáztam, kicsöngött és kitört belőlem a lépcsőfordulótól visszatartott felismerés: Anya, engem szeretnek!
Igen, folyton megtalálom magam itt, ebben a zordnak tűnő világban.
