Off

Mikor meg kell tanulnod egyedül lenni, élvezni azt és akár szeretheted is. Néha esténként engedem magamnak, hogy hiányozzon, hogy tépje az űr picit a szívemet. Napközben is, akkor még szép is a szenvedés, talán boldogságos is, ahogyan a napsütésben szedem a lépteim a macskaköveken, a pulcsim a táskámban, a sál a nyakamban, alatta egy tísört csak, van ereje itt a délutánnak is, tavaszt érzek a téli nevű hónapban. Szóval ilyenkor engedem. Hagyom, hogy ellepjen, fejem búbjáig itt marjon az érzés, a kés hegye kapargálja azt, ami ilyenkor még erősebben dobog. Behunyom a szemem, rájövök, kell ez nekem, még pont ez a pár hónap magány. Behunyom a szemem és itt ez a kis világ, ahol ketten vagyunk csak és úgy teljes. Behunyom a szemem és ami ezután jön, az csak az enyém.