Bom dia!

Azaz jó reggelt vagy akár napot. A fejfájásom a délelőtté már, de az ágyból még mindig nem vagyok hajlandó kikelni. Tegnap óta megszakítva bár, de esik az eső. A vizes macskakövek elképesztően csúsznak, a szél pedig erőre kapott, bátorkodott bejönni a belvárosba is. Tegnap beiratkoztam a portugál nyelvkurzusra, ami kétszerkét óra lesz hétfőtől, akkor kezdődik a portugál nyelvű életem. Ingyér van - ahogy Pand mondaná - és nem mellesleg délutáni kurzusra jelentkeztem, így a legkorábbi órám és fél egykor kezdődik. Az órarendem barátságos, csak hétfőn és szerdán kell hivatalból is az egyetemre mennem, a többi just for fun. Campusok közti barangolásaim után találtam egy pingo doce-t (bolt, a jóféle), ahol bepakoltam a kosaramba a háztartásból hiányzó dolgokat. Gazdagabb lettem müzlivel és tengeri kütyükkel, amiből rögtön paellát készítettem. Hazafelé kezemben a fagyasztott herkentyűk, másikban egy üveg bor, a lábam csúszkált, miközben bőrig áztam.

Ez a délután készített fel az estére, ami éjfél után kezdődött. Ez volt az első hivatalos buli a mastereseknek. Éjjel az élet csak taxival megy itt, a taxisofőrök kivétel nélkül szívják a cigarettát a vezetőülésben. A fonal reggel hatkor szakadt meg, akkor kerültem ágyba és ha minden kimenő ilyen lesz, nem fogom bánni, hogy ide jöttem.

Gyerünk, Lulu, szedd össze magad, már az íróasztal felé is kiírtad a szót: fut. Kis eső, kis szél, el nem tántoríthat - még így is húsz fok az előny Lisszabon javára a havas Budapesttel szemben. Másnaposfutás a parkban, usgyi!