Não, eu não quiero obrigado

Szexandthecityvel keltem ma egy negyed ananász és még egy sárga gyümölcs társaságában. Teljesen nevetséges és hiábavaló törekvéseim hevernek velem az ágyamban. Olyanok mint Carrie az elképesztő mondataival, amik már cseppet sem tűnnek hasznosnak, sőt leginkább fejvesztve menekülnék, ha ilyen nőt találnék férfiként. Szóval ilyen eszeveszettnek mutatkozik a nagy tervem, hogy végre visszafutom magam a tetszetős kerékvágásba, de mondjátok, ki az aki a külföldi féléve alatt akár egy dekát is a jó irányba változna? Ki az, aki félmaratont akar futni a legtöbb éjszakai kimaradás időszakában? Ki az, aki azt hitte, csak idejön és minden egy csapásra az lesz, amire vágyott. Ne legyen több orvos, ne legyen több panasz, ne legyen több worrying hour és pocsék végtelen éjszakák csigalassú internettel. Ma tanulok bacalhau com nata-t készíteni, még a portugál nemzeti étel is a kezeim közé kerül. Tegnap pedig újra rákattintottam az accomodation gombra, itt lenn délen, ahol háziállatként van két papírhalam.

Futás a szakadó esőben.