Talán annyira nem ildomos erről beszélni a nagynyilvánosság előtt, de lássuk be, ilyen ez a század, minden a színen van szemérmetlenül. Kiteregetjük a szennyest, kiborítjuk a szemeteszacskó tartalmát, akkor lehessen a tiszta ruhát is kiaggatni az ablakba - ez úgyis szokás itt lenn délen.
Apránként jönnek a nagy felismerések, a szívemig mosolyogtató dolgok. Távolság - unalomig ismételgetett tény és megannyi kín forrása, de mondd, gondoltad volna tizennégy hónappal ezelőtt, hogy igent mondasz rá? Mondtad-e valaha nyíltan, hogy akkor mostantól márpedig várok, talán, mit számít ez, ha minden leírt és ki nem mondott érv után, ellenére, következményeként, miatt is ugyanazt a szót motyogom és érzem.
