Minden éjjel a szívem szakad meg, morzsolódnak apró császármorzsafalatok belőle. Még útban a kopogós fapadló felé elnyeli őket az űr, ami körülvesz csendes Brian Adams-szagú szobámban. Várom a csillaghullást, kívánhassak háromezer kilométerrel kevesebbet a két csücsök között, egy hosszabb, ámde gyalog is lesétálható hidat két dobbanás között.
