Készítesz-e tejberizst nekem

Vannak napok, mikor elviselhető a hiány, ha egyáltalán létezik ilyen formája ennek. Hová is rakod ilyenkor az érzést? Elpakolod szeparálva, csendben elfogadod, magadba mélyen, nincs rá ötletem. Ennyi idő és ennyi próbálkozás után sem hiszem, hogy lehetünk 'tapasztalt' távkapcsolatban élők. Arra sem jöttem rá igazán, mi az ami megtartja. A bizalom és a türelem az alapja - az érzések persze, mélyen, kell valami különleges benne, hogy érdemes legyen várni rá. Minden nappal rövidebb lesz a kalandod azon a földön, ahol éppen jársz és minden nap közelebb van a nap, mikor nem a képernyőt nyomkodod lilulásig, csak azért, hogy hozzáérhess.

Vársz, hogy egy napon besétáljon a érzés, teljes valójában, magával hozza a szenvedélyt, a melegséget, mikor már a lábad sem fázik többé, a furcsa vágyott bizsergést, azt a széles telt mosolyt és a végtelen időt, ami körülvesz akkor. Vannak-e jelek, valami, ami erre utal, vizsgálod magad, ki mondja meg, hol olvashatod le, vonalkód semmi rajta. Betűzheted az ártatlan, naiv gondolataid, egyenes és szőke, ezt vehetjük egy apró előjelnek hiszen.

Lehet, ez nem olyan, mint a pasteis de Belém, hirdetve a világ összes fórumán, bizonyítva már ezer módon, nincs kétség, az íze a varázs. Lehet, ez olyan, mint a pasteis de Belém, nincs rá magyarázat, csak érzed, ez az igazi, a többi lehet közelebb hozzád, kívánatos, finomnak ígérkezik ugyan, ám mind sikertelen másolat csupán.