Gyors leszek és lényegretörő, a címszavak is megnyernének már minden díjat, hiszen. A hétvége csütörtökön kezdődött, ismételt agónia és rapid depresszió után. A fejfájást a jövő okozta, meg persze a jelen otthon. Nehéz meccsek után egy este útrakeltem végül, Bairro megkínált búfelejtő pillanataival, ismerősökbe botlottam, valóban, ilyen 'itthon' történhet csak. Az éj hosszú lett, mint mindig, ha itt elindulsz arra a tájra. Open bar és rongyosra táncolt cipők, vodkával leöntve. A hajnal sem akart lemaradni, frissen sült fánkkal köszöntött egy világ végi kis pékségből, mielőtt az ágyamba dőltem volna. Másnaposságra lehengerlő a csokifesztivál, amerre csak nézel, csokoládévilág köszön vissza. Hazaúton egy éppen lekésett naplemente az óceán partján, ezúttal észak felé, éjjeli skype Ausztráliába, birkózol az akcentussal, mikor a szemed is lefelé csukódna már. Szombat reggel megint napsütésre kelt a város, Lisszabonnak jól áll a tavasz, kétségtelen. A zsúfolt busz Mexikóba visz, hiszed, a homokos part simogatása segít vissza a világba. Szörfdeszka, óceán és naptej, szombat délután. Új tag.
