Érzel.
Persze, hogy hosszú ez az idő, de ha bevallanám, ki bátorítana. Időről időre vannak kis harcok. Szerepet cseréltek, változik a mérleg a súlyokkal, mikor merre billen. A várakozás nehéz és itt a nehéznek bizony súlya van. Keresem a határimat. Türelemben, kitartásban, magamban.
Ráfekszel a deszkára, a hullámra - felül vagy, felül a félelmeden a víztől. Hiába merülsz alá a következő pillanatban, megint felkúszol rá, újra és újra, egészen míg már a víz alatt is fentről hiszel tovább.
