Ma a villamosoknak fokhagymás lángos szaga van. Negyvenkilences, tizennégyes, nincs annak jelentősége, a fokhagyma kering és átkozottul körbejár a kocsin. Bár engem nem zavar - rá se hederítek (jó szó, tetszetős, hederít, mondjuk ki hangosan) - nekem ez a nap egy hatalmas kerek puzzle, kiflikből rakom össze napszakonként.
A délelőtt két tejesé volt, finoman megpirulva, pirospozsgásan. A délutánt egy olivás kenyér érdemli, de csalóka, óriás kunkorodó darab ő kifliformából, mennyei ropogós illattal. Az este még nem jött el, a puzzle utolsó darabja, tudjátok, amikor bepattintod, a helyére kerül és minden kristálytiszta lesz, az zárja be a kört.
Későn érkezik, hófedte mindenütt; majd éjjel, mikor átölel, a puzzle életre kel, 3D lesz minden, mint az Avatar a moziban, kiflik, összegömbölyödve, nem is puzzle már többé, semmi darab, egy az egész.
