Vízkereszt előtt egy nappal

Énrám egy villamos sem vár ma. Vannak napok, talán ciklikus lehet ez is (nők, ó), mikor pont beletalálok a szerencse kezébe. Aztán mint ez a mai, a vezető nem néz hátra, (jobb ezt gondolni, mint általánosítani és bunkónak titulálni, hagyjátok meg naivitásomat, kérlek. Vagy már úgysem jutna számomra ülőhely, túlzsúfolt négyzetméterek, annak a szőkének még a megállóban a helye, hidegben állva kevésbé éled a görcs a hasban - és megannyi előrelátó bájos gondolat.) és bumm (sztatára bumm*) otthagy a fagyban, az orrom majdhogynem a csukódó (vagy csókólódzó? Gondoljatok bele, két ajtó egymás felé, komikus, - nem. Morbid.) ajtó ablakára tapad, de kegyelem, á, hol lehet az, semmi.

*Parti Nagy Lajos: Nyár, némafilm (Áginak, szeretettel)