Első

Mindenhol, mindenkitől, mindenfelől s-eket hallok. A kedvencem a Baixa-Chiado, amiben rögtön két s is van, egy az x helyén, egy pedig a ch-nál. Ezen felül sok a zs is, mivel akármerre nézel, azulejo (azulézsu) -ba ütközöl. Néhol túlcizellált, de mindig hihetetlen festett csempék ezek, legyenek a metrómegállkban, a házak falán, vagy éppen a szobádban.

A kiejtésem is elárulna, ha nem volna még jellegzetesebb a hajam, ami ritka itt, mint a fehér holló. Az emberek többnyire feketék vagy barnák, legyen szó a hajuk, szemük vagy épp a bőrük színéről.

A várost leginkább a fel-le jellemzi, hét dombra épült (ezt a ng útikönyvemből tudtam meg), ami inkább hetvennek tűnik. A villamosok ezeket a különbségeket hivatottak áthidalni, ezért van olyan, ami egyetlen utcán közlekedik fel-el, köztes megálló nélkül. A helyi bkv is meditterrán, bár beléptetőkapuk vannak és a metróaluljárók is tisztábbak, két külön társaság üzemelteti a busz-villamos kombót és a metrókat (Metropolitana Lisboa). Ennek megfelelően külön (akár feltölthető) jegyeket kell rá váltani.

Tegnap este égett arccal értem haza, egyrészt a szél, másrészt a nap. Napközben egy pulóverrel és sállal is boldog vagy, estére viszont az összes belső szervemet átjárta a hideg szél, így ma második dolgom lesz a egy hangulatos pláza megejtése, ami egy nagyon régi stílusú épület kívülről - belülről még nem láttam, egyelőre. Első dolgom, hogy a szállásadó anyukával elmegyek bevásárolni, imádom felfedezni a boltokat, minden országban vannak egyedi jelemző dolgok a polcokon, sok újfajta gyümölcs és kíváncsi vagyok, ők mit neveznek kenyérnek. Harmadikként délután megnézek két lakást, szeretnék lakni valahol, megnyugtató lenne a tudom, hogy kipakolhatok a bőröndjeimből és vehetnék hajbalzsamot és lenne neki polca.

A buddy-m családja az átmeneti otthonom, a reptéri találkozás óta elbűvölőek a szülei, alacsonyak, mint mindenki itt Portugáliában (kivéve az afrikaiakat) és rettentő kedvesek. Az anyuka fejébe vette, hogy megismertet a portugál konyhaművészettel, ezért ebédet és vacsorát igyekszik főzni, szerves része lettem a családi életnek, még kulcsot is kaptam a lakáshoz ezidőre. Kezdek zavarba jönni, rá is gugliztam a portugál vendégszeretet kifejezésre és azok szerint megnyugodhatok, ez természetes.

Itt jellemzően minden pici, a borospohár, a sörösüveg, az emverek, a péksütemények, a házak, az ajtók, az ablakok (azért amikor a fejedet az erkélybe vered be, az mókás), a lépcsők, a macskakövek, a szobák, sőt még a vizespalackok is.

Amit eltájoltam, az a kabát, az éjszakai szél rávett, hogy ma kénytelen-kellett ittartózkodásom durván második napján elmenjek shoppingolni és beszerezzek egy majdnem-téli kabátot.

(A kép_zeld el link oldalt pedig új értelmet kapott, lessétek!)