a villa és a kés*

a villa és a kés
gondoltak egyet és
olajra léptek ők
nagystílű törtetők

többre vágynak annál
mint a merőkannál
s a többi konyhacucc
élsz aztán gajra jutsz

futottak kéz a kéz
s kiált a villa most
elérjük édes kés
a sárga villamost

és jött a ellenőr
orcáján ollan orr
de semmi rettegés
megkené őt a kés

a hídon szellő fútt
a kés zsebébe nyúlt
jegygyűrű drágakős
szeretlek drága kés

s leültek kéz a kéz
a villa és a kés
megpihentek ketten
a Margitszigetten

azóta élnek ott-
hagyván csapot-papot
beérve oly kevéssel
beéri villa késsel

sétálnak andalogva
néznek egymásra lopva
turkálni ételekbe
istenem csak azt ne

úgy hívták őket – ez fájt
a legjobban hogy eszcájg
és a konyharuha
durva volt nem puha

úszkáltak egész héten
a mosogatólében
róluk a zsírt nyalta
érdes nyelvű macska

poklok lidérces pokla
a hagymaszagú konyha
tőlük messze elmaradt
te drága kis falat

szól kés és szól a villa
két szerelmes trilla
a randiról el ne késs
cseng-bong villa és kés

tölgyfáknak rejtekén
Palatín’ gyér gyepén
így élnek kéz a kézbe
villa és a késke

megbújnak a Nagyszálló
halljában – na helló

* Garaczi László: Plazma