Ez nem egyszerű

Nyugtalanul aludtam. Egy fiúról álmodtam, aki az anyjával élt, de annyira vágyott az apjára. Csak látni. Csak megszorítani a nagy kezét. Csodálattal bámulni rá. Engem kért meg, hogy írjak neki sms-t egy különleges telefonon, ami az egyetlen lehetőség. Ha elrontottál egy betűt, összeomlott a rendszer, kezdhetted előről. Címnek azt kellett írjam: Budapest, Kossuth utca. Innen vált hihetetlenné. Az agyam álmomban elkezdte játszani a szituációt. Mi lenne ha...
_az apa végigcsenget a kossuthutca összes koszos lépcsőházába a fia után érdeklődve. ő maga román maffia kinézetű, öltöny, aranylác, ámde jóképű. már jó helyen jár, a szomszéd irányítja a - mint a love actually-ban hugh grantet -, de az ajtó előtt meglát egy autót, ismerős neki, az anya pasijáé, jób-nak hívják, a rendszámból ítélve. [utánanéztem jób történetének. sokkal nagyobb csapásokat kapott, mint érdemelt volna és még a barátai is ellene fordultak. kivetíthetjük ezt a kisfiúra, aki kapott egy uralkodó anyát és az apját, aki a célban elfordult tőle?!]
_az apa egy kocsma előtt kérdezősködik, megtudja, a szomszédban lakik a fia, ám nem jut el, mert a kocsmából az emberek valamiért megtámadják.
_az apa csenget, a kisfiú kirohan és mint egy kismajom kapaszkodik hatalmas apja lábába, hisz csak addig ér neki. a férfi vonásai ellágyulnak, kismotort ad a gyereknek, csak az anya fenyegető szava hallatszik. pár perc az egész, mert a valóság odabent van a szobában, ahol titkok és hallgatások között élsz.
_a következő képen már egy lány van. bent a szobában. a mi régi házunk alsó szobájában. felismerem a bútorokról. a számítógép is a helyén. egy videó megy a képernyőn. hang nélkül. néma kiáltás.

Népszerű bejegyzések