Sztereotípia

Végetelenül egyszerű ez a lány. Már ahogy a barackot szeleteli reggel, hallom az értetlen hangsúllyal kiejtett igen?-t a szájából, amivel mindenre visszakérdez, de a következő válasznál sem múlik az ügyefogyott mosoly az arcáról, ami továbbra is az értetlenség magasfokát tükrözi. Órákat tölt a fürdőszobában, a tükör előtt, a gigantikus méretű sminkesdobozából válogatva, majd a leopárdabbnál leopárdosabb mintájú miniruhák és cicanadrágok között vacillálva.

Te nem hordasz nőies ruhákat? - szegezte nekem ártatlanul a kérdést, amikor éppenmajdnem kiszaladt volna a tolerancia a számon, de inkább csak csendben rázom a fejem azóta is, hogy nem én.