Kezdődik?

Több helyen is felbukkant, kacsintgatott, néha oldalbabökött, de kitartóan színleltem, hogy észre sem veszem. Így szokott ez lenni, húzom-halasztom a dolgot, szívem szerint mindig várnék még vele. Túl hamar érkezik, túl korán. 

Egy izzasztó szigetkör közben véletlenül bukkantam rá, az első idei gesztenyére, elémbe gurult, fénylett és kérte, vegyem a kezembe. Lehet, ezzel vontam magamra a lavinát, onnantól nem volt megállás. A kopaszigáton másnap már többedmagával hömpölygött a még zöldellő fűterítőn, de észre sem vettük - pedig a lábunk nyomában éreztük már a tapintását. Fentre néztem aztán, az ég felé, kissé lejjebb a felé törő fák lombjára, kerestem a zöld megannyi árnyalatát és helyettük színes kavalkádot láttam. Pár perc volt csupán, míg gyorsan beszaladtam a házba, ennyi is elég volt, hogy egy hírnöke landoljon a biciklim kosarában - pont akkor fújta bele a szél, mintegy mérnöki precizitással célozva meg az öblös ketrecet. 

Ez a mérhetetlen folytonosság az újrakezdésben, nem tudok betelni vele, mindig rácsodálkozom, mennyire magától értetődően érzi a természet ezt és mennyire tudatosan próbálom kikerülni én. Ücsörögtünk a aranyfényű naplementében, limonádé helyett forró teát szürcsöltünk, én meg trackback, halkan feltettem a kérdést: a falavelek a pázsiton idefelé, az a sok szín előbb, mikor elénk hullottak, láttad, láttad az őszöket? - welcome.