Had írjam le, légyszi.
Se nem könnyű, se nem nehéz, nem is találták még fel a megfelelő szavakat rá.
Had (s)írjam ki magamból.
Hiányzik, most már jobban, mint a falat kenyér, kit érdekel az, ettem ma egy tökmagos pogácsát, már nem is volt íze, zsemle nélkül élni vagy sem, nem lényeg. Jobban, mint a túrórudi a héten, mint az édes az ételeimből, hisz Portugáliában sem lesz rudi, nem is ismerik.
Ott van az sms, lesed, ott van a képernyőn, 2d-ben, nem tudod megfogni, még annyira sem, mint egy palacsintát, egy piacosat, a vékonyabb fajtából valót, annyi vastagsága sincs neki.
Elfoglalod magad egész nap, egész éjjel, egész héten, egész végig, elfelejted, hol s mi van rajtad, elfelejted az életed, ami magán, fel se tűnik, ha éjjel egyedül alszol, az egyedüllétet sem tudod élvezni, mert csak látens ez, a másikat sem tudod élvezni.
Hiányzik. Ezek a szavak rá:
Holnap itt és nem, nem szeretném, hogy visszamenjen.
zenét is ide
