Csupa nyár, csupa óceán

Szomorú szemek, alliteráló alattomos (ide egy a betűs gonoszság hiányzik, nem jött az ihlet), ég veletek. Most, hogy egyre nagyobb léptekkel taposgál a hideg rideg ősz, gyakran álmodozom a homokról, amint a talpamat siváckolja majd, nemsoká, hamar. Izomlázzal készülök a rövidnadrágos hónapokra, hajat is növesztek a sellőlány imidzshez. Elolvastam Harukit, sokáig féltem ettől a könyvtől (mitől nem, hjszen), hiányoltam a végét, így is, megérte, csodásak a képei, az érzései. Félre a konvenciókkal, ha nincs kedvem, nem tagelek. Mint most.