Viszlát, nyár nekem, jöhet az ősz (és a tél és a tavasz és és)
_a fél-re_
Koncertek, kisemberek, hosszú éjszakák, a Balaton először, a Balaton másodszor, nem fog le a nap mindenkit, válogatós, vagy csak nincs mersze a bőrödhöz érni, engedném pedig, nem tudja, szabadság is van, úgy erősebb, ami tart. Egy macs, házat őriz és dorombol, ott hallik a zene, 99.3 vagy 93.3, mindig elnyom az álom, hazafelé az úton, nem vagyok tökéletes másodpilóta. Mennyire nyugtatnak a bálák, nem gurulnak, csendben kísérnek, út mellett mindenütt.
Nézem, nézem, nem is ismerem, már hiányzik az a pár perc reggel, már a járásából tudom, az arca mit fog mondani. Otthon lesz egy másik ágy is.
Mi ez, hogyan, tud így bántani belül, ha megbántom. Ha beszél, ha ért, ha figyel, sokszor kérdezek, lesek, nézek, ám a biztonság az olyan jó és el lehet hinni. Lassan. Minden kiborul, leesik, nekimegy, fejjel a falnak és elsehiszem – nevet. Másztál már kilátóba, s közben mégsem a csillagokat nézted?
Koncertek, kisemberek, hosszú éjszakák, a Balaton először, a Balaton másodszor, nem fog le a nap mindenkit, válogatós, vagy csak nincs mersze a bőrödhöz érni, engedném pedig, nem tudja, szabadság is van, úgy erősebb, ami tart. Egy macs, házat őriz és dorombol, ott hallik a zene, 99.3 vagy 93.3, mindig elnyom az álom, hazafelé az úton, nem vagyok tökéletes másodpilóta. Mennyire nyugtatnak a bálák, nem gurulnak, csendben kísérnek, út mellett mindenütt.
Nézem, nézem, nem is ismerem, már hiányzik az a pár perc reggel, már a járásából tudom, az arca mit fog mondani. Otthon lesz egy másik ágy is.
Mi ez, hogyan, tud így bántani belül, ha megbántom. Ha beszél, ha ért, ha figyel, sokszor kérdezek, lesek, nézek, ám a biztonság az olyan jó és el lehet hinni. Lassan. Minden kiborul, leesik, nekimegy, fejjel a falnak és elsehiszem – nevet. Másztál már kilátóba, s közben mégsem a csillagokat nézted?
És az se baj, ha nincs meg a kép, mert annyiszor lehet még, ugye.
Egyszercsak azon kapod magad, itt a holnap.
