Viharon túl, szélcsenden innen.
Keleti
Naszóval szeretlek én élet.
A pályaudvaron, a koszos, kopott padon még utáltam, tudtam, hogy hamarosan nem fogom megint, de akkor igenis nem kellett. Ott alszanak a csövesek éjjel, ott utálom az életet nappal. Hiába, menni kell. Shoppingol a világ, shoppingolnék plázában, körúti kínaiban, Caprin a hegyvidéki kis utcákon virágos bejáratú üzletben, second hand-ből, Mangoból, a sarki fűszerestől. Kérnék karácsonyra egy életet, amiben a szülők kedvesek, figyelmesek és a család működik, valahogy. Kérnék egy életet, rokonokkal, szeretettel, megértéssel, összetartozással. Kérnék egyet, újat, tisztát, ahol az út végén látod a boldogság fényét, vagy legalább lehet. Kérném, de aztán hiányozna a mostani. A csalódások utáni furán, édesen, fájón szivárgó boldogság. Mellém ülnek le és a sörös rocker pár mellé.
Vonaton
Szar a hajam, fénylik az arcom, kicsi a város, koszos az utca, a lány olyan áhítattal várja a kezét a fiúnak, mikor az rádől és elalszik egy pillanatra. Mindannyian ennyire várjuk a szeretetet, az elfogadást, türelmet, rajongást. Beleszeretünk a szeretetbe, vagy januárban is hiányzott már? Csak a féltékenység, vagy novemberben is elképzeltem már? Kiismerhetetlen érzések, nem ismerek rájuk, minden szerelem más, minden szerelem másba, máshogy, másképp. Minden, a levesbe, az évszakba, a repülőgép hajtóművébe, a tenger simogatásába, mikor épp belefejelsz a hullámba, a homokba rajzolt cipőbe, szerelem a semmibe, az a legnagyobb, állsz egyedül, alattad semmi, feletted sem, melletted talán saját magad csak, szerelmesen mosolyogsz a pillanatnak, átöleled a széles vállait, rádkacsint – semmiség.
Tiszai
Nyéknél szállnak le, a lány viszi a táskát, ő emeli le a magasból, tenisztáska, teniszkarok, sehol egy narancsbőr (irigység csendben). 8 perc még innen, néha utálom a kapcsolatokat, néha magányosan élnék életem végéig, néha felébredek mellette, néha a borsófőzeléket is kihagynám egy kézfogásáért, néha elképzelek fehér falakat, néha elképzelek országokat, néha csak állomás, néhánként változnak az érzések, néhákból rakjuk össze a vágyakat. Néhák ha összetalálkoznak, ott és úgy megy tovább – wonderful moment is to play.
