Reggel hazajöttem, esőben örültem a tegnap estének, de a hideg víz csak a lakásban borult rám. Mégsincs szállásunk Milánóban. Még szerencse, hogy nem mától, hanem holnaptól kellene. Működött a vészforgatókönyv, már meg is van az új hely, kicsit átszerveztük, átpakoltuk magunkat. Először utazunk a lányokkal így együtt, tele vagyok várakozással, kíváncsisággal és itt kandikál még egy dolog. Nem felejteni, menekülni, magam mögött hagyni utazom. A útért magáért, a lányokért, a városért. Aki marad, hiányozni fog.
