Rémség

Mivel egész nap az ágyban vagyok, ám mégsem teszek itt kellemes dolgokat, mert egy alattomos betegség kényszerített ide, elkezdtem unatkozni.

Meglehetősen régen unatkoztam, ráadásul betegen minden egyébként mindennapinak tűnő tevékenység kész Himalája-expedíciónak tűnik, jelen esetben nehezítve olyan körülményekkel, mint csökkent légzési funkciók, a szóbeli kommunikáció képességének teljes hiánya és beszűkült nyelőcső (ezt a kifejezést a háziorvosi rendelő falán vettem fel a szókészletembe tegnap). Érthetetlen módon a főzőtudományom sem az igazi ezekben a napokban, a tegnapi kínai jobban ízlett, mint a mai kotyvaszom. Nem adom fel. Visszaszerzem a skilleket.

Egyébiránt pedig viccesnek tartom, hogy életemben nem voltam még táppénzen, de most rögtön a második munkanapomon kiírt az orvos. A híresztelésekkel ellentétben pedig annyira nem rossz a munka, hogy egy nap után kidőljek.