Definiáld: normális

Mérgeskígyó futott végig a banán közepében, bizonyára túlélem, megettem. Annyit alszom, mint egy mormota, lelkesen figyelem magamat, de óvakodom a túlzásba vitt gondolkodástól (ki mondja meg, hol a határ?). Főzök hétvégente, le is fotózom ("), kínzó izomlázzal kísérve, de visszaszokom a sportra, óvatosan tépegetem a hajam, kémlelve, még mindig elveszítem-e hajszálaim felét naponta, zenéket hallgatok, keresek, találok, barátokkal találkozom, szociális csevejekbe bonyolódom, egészségesen rendszeresen étkezem, többnyire, hisz tegnap megettem a hűtőt. Filmeket nézek, könyveket olvasok, (alig határidő után) befizetem a csekkeket, türelemmel (ó) várom a színes betűs napokat minden hónapban, mikor nem az áldásos-áldatlan egyedüllétet van a színen. Bár, menjünk csak tovább, egésszé élvezem a helyzetet, amit magánynak semmiképp sem mondanék, hozzászoktam akár, tudja a manó.

A körmömet sem rágom, igaz, ez visszatérő jelenség, de említsük meg. Tanulok, határidőre elkészülök a beadandóimmal, nem iszom kávét, a cafe latte, de csak az igazi, néha elcsábít. Azon kapom magam, térképeket böngészek, rácsodálkozom, mekkora Oroszország és milyen messze van Ukrajna északi vége a délitől és milyen közel a ruszkik vége az amerikai kontinenshez.

Az imént találtam egy szöcske-tetemet a szárító és tiszta ruhák alatt, pont ilyen, csak fekszik és már nem mozog.