Néha úgy tűnik, megoldom az életemet, aztán megint visszahuppanok. Pedig fent mindig biztos vagyok benne, hogy sosem lesz megint lent. Aztán lent is, hogy milyen távoli a fent. Ámde. Szükségem van a másikra, hogy vigyázzon rám, ripakodjon, szeressen, elfogadjon. Így a fentek-lentek sem olyan szélsőségesek és hosszú életűek. Eltűnni nem fog, de legalább látom a folytatást.
_u never think u'll be up again, but life goes on_

Népszerű bejegyzések