Do not walk the line
Semmi, de semmi értelmeset nem csináltam ma. Néha elveszek. Csak zuhanok. Nem lefelé. Egyszerűen csak nem tudok hová kapaszkodni. Millió a tervem, a vágyam, csak nincs ki elkapjon. Van, hogy zsongnak körülöttem. Udvarolnak a galambok az utcán, hozzámszól a cigányasszony a virágosbódéból, megvár a buszsofőr, előre köszön a biztonsági őr az egyetemen és megkérdi, hogy sikerült a múltkori vizsgám, átenged a zebrán egy autós.
Eszem ágában sincs felnőni. De nem kérdezte senki, akarok-e.
A délelőtt Johnny Cash-é volt. Megnéztem a filmet róla, meghallgattam a számait, elolvastam a dalszövegeit. Joaquin Phoenix zseniális színész. Nem a Nyughatatlan az első, ami Oscar-jelölést ért (volna). A Visszatérérs a Paradicsomba-t láttam tőle először. Pénteken, a Trafóban is az jutott eszembe, ami a film kapcsán. Ha valaki kiáll a színpadra, vagy beleéli magát egy ember életébe heteken, hónapokon keresztül, szabadulhat-e tőle, mikor este lesétál a színpadról, vagy kikapcsolják a kamerákat?
Kusza ez a nap.
A legnagyobb félelmem, hogy sosem leszek "normális". Pedig lehet, nem is létezik ez a kategória. Bizonyos szempontból nagyon is az tudok lenni. Tanulok, tervezek, háztartást vezetek, tisztelettel vagyok az idősekkel szemben, keresem a szerelmet, megveszem a bkv-bérletet (...), minden hétvégén kimosom a szennyest. De nem. Valójában akkor rémülnék meg, ha átlagosan normális lennék. Ha nem jutna eszembe vasárnap délután, hogy megtanulok varrni, mert kinéztem az Elle-ben egy selyemruhát. Ha nem futnék kitárt karokkal, mint egy madár, a Szigeten. Ha nem tennék minden nap hazafelé egy kört a Hősök terén cikázva a biciklimmel. Ha nem tombolnék egyedül a kedvenc zenémre mit sem törődve a világgal- akár itthon. Ha nem élvezném felfedezni a világot a saját szememen keresztül. Amikor félek, nem hiszem, hogy ez én lehetek. Nem hiszem el, hogy más is láthatja.
Van, hogy begyűjtöm a bizalmat. Egy mosolyt. Egy ölelést a lépcsőfordulóban, egy könnyes szempárt, egy puha takarót, egy mondatot. Milyen szívszorítóan nyálas pillanat volt, mikor bridgetjones-nak azt mondta márkdárszi: úgy szereti, ahogy van. Pedig mindannyian erre vágyunk. Kivétel nélkül.
Top:
Petőfi top 30: egy, kettő, tizenhat, huszonnégy, huszonhét
http://www.youtube.com/watch?v=geAloFHGHQA&feature=related
http://cidermoon.com/colorway.html
Eszem ágában sincs felnőni. De nem kérdezte senki, akarok-e.
A délelőtt Johnny Cash-é volt. Megnéztem a filmet róla, meghallgattam a számait, elolvastam a dalszövegeit. Joaquin Phoenix zseniális színész. Nem a Nyughatatlan az első, ami Oscar-jelölést ért (volna). A Visszatérérs a Paradicsomba-t láttam tőle először. Pénteken, a Trafóban is az jutott eszembe, ami a film kapcsán. Ha valaki kiáll a színpadra, vagy beleéli magát egy ember életébe heteken, hónapokon keresztül, szabadulhat-e tőle, mikor este lesétál a színpadról, vagy kikapcsolják a kamerákat?
Kusza ez a nap.
A legnagyobb félelmem, hogy sosem leszek "normális". Pedig lehet, nem is létezik ez a kategória. Bizonyos szempontból nagyon is az tudok lenni. Tanulok, tervezek, háztartást vezetek, tisztelettel vagyok az idősekkel szemben, keresem a szerelmet, megveszem a bkv-bérletet (...), minden hétvégén kimosom a szennyest. De nem. Valójában akkor rémülnék meg, ha átlagosan normális lennék. Ha nem jutna eszembe vasárnap délután, hogy megtanulok varrni, mert kinéztem az Elle-ben egy selyemruhát. Ha nem futnék kitárt karokkal, mint egy madár, a Szigeten. Ha nem tennék minden nap hazafelé egy kört a Hősök terén cikázva a biciklimmel. Ha nem tombolnék egyedül a kedvenc zenémre mit sem törődve a világgal- akár itthon. Ha nem élvezném felfedezni a világot a saját szememen keresztül. Amikor félek, nem hiszem, hogy ez én lehetek. Nem hiszem el, hogy más is láthatja.
Van, hogy begyűjtöm a bizalmat. Egy mosolyt. Egy ölelést a lépcsőfordulóban, egy könnyes szempárt, egy puha takarót, egy mondatot. Milyen szívszorítóan nyálas pillanat volt, mikor bridgetjones-nak azt mondta márkdárszi: úgy szereti, ahogy van. Pedig mindannyian erre vágyunk. Kivétel nélkül.
Top:
Petőfi top 30: egy, kettő, tizenhat, huszonnégy, huszonhét
http://www.youtube.com/watch?v=geAloFHGHQA&feature=related
http://cidermoon.com/colorway.html
