Cenzúra

Szakad az eső. Eláztam. Mintha...nem illetne mást....Csattogtam a piros esernyővel, bele a tócsába az Üllőin, a Kálvinon még telibe talált egy taxis a hatalmas út széli pocsolyával. (nem is pocsolya volt az, hanem pocsolya-óceán) Zúdult rám a mocskos víz, bánatot festett vele az arcomra.
Koszos az ablaküveg és azok lesznek az ujjaim is, amikkel letörlöm róla a párát. Ki-ki kacsintgatok a homályba, látok emlékeket, sötétben felsejlő történeteket. Egy vagyok a sok közül az éjszakain. Maci vár otthon.
...
S én hagyom.