Inverz
Elemi csapás*
Éntőlem mindenki menekül, ezért
szünet nélkül figyelnem kell, a dolgok,
az emberek is szanaszét szaladnak,
dobozokat veszek, hogy abba rakjam,
iratszekrényt veszek, ott rendezem,
naplót és falitáblát, parafából,
de így is állandóan rajzanak,
felhőkben repülnek, ha engedem,
ha nem megyek utánuk, mint a bálna,
hatalmas számat könyékig kitátva,
szekrényajtómat lengetem, hogy így
a légvonat szépen beszívja őket.
Ám elég egy lokális figyelés,
egy részrehajló odafordulás,
és szanaszét van minden már megint,
futnak a barátok, száll a ruhatár,
az evőeszközök naponta szöknek,
s én állok lent, mint hurrikán után
a plédbe csavart háztulajdonos.
