Agyő, balra el

Vágyakozva álltam a macis pizsamámban és sóvárogva tekintettem kifelé, az ajtón túlra. Az accuweather-t már megkérdeztem elébb és bizton állította, hogy ma is kánikula várható. De ez a sok felhő! Nyugtalanított azért. Még pár másodpercem lenne - saccoltam. Sebtiben kiosonnék, majd vissza, fel se tűnne senkinek. Még hallani a vízcsobogást, nyitva a csap, itt az alkalom, a kínálkozó lehetőség. A parkban már jó ideje nyírták a füvet, a kitárt erkélyajtón csak úgy áradt be a hangos berregés és a frissen megzabolázott fű zamata.

Tehetetlen vagyok - konstatáltam kővé dermedten. Késő volt, mozdult a kilincs, nyikorgott az ajtó és elszállt a pillanat. Milyen nonszensz helyzet ez, az enyémnek mondott lakásban meddő vágyként gondolok arra, hogy e nyári reggelen kilibbenhessek az erkélyre, megízlelhessem a levágott fű illatát és meggyőződhessek az online előrejelzés igazáról?

Bosszúság jobbra, én - agyő, balra el. Magamra kaptam az időjárásbiztos darabokat, felpróbáltam két topánt az aznapi kínálatból és lassan kipréseltem magamból az értetlenül ácsorgó dühöt.
Nem maradt más, kattant a zár, fordult a kulcs és a házból kilépve magasra néztem az égen. Nyugtáztam: valóban, ma is kánikula ígérkezik.

Népszerű bejegyzések