Folyamatszemlélet

Minden ott kezdődött, hogy sonkákat láttam a combjaim helyén. Nem vagyok ezzel egyedül, sok sonkacombú egyed szaladgál a világban, ki tudatában van, ki nem. Aztán vannak olyanok is, mint én, akik nem valódiságból látják a Jamon-t, hanem ez egy gigantikus tévedés a fejben.

Átugrom a közepét, a kapaszkodásokat és az emelkedők leküzdését és eljutok ide, a mához. Az etikátlan multit beelőzi egy érdeklődő hazai, nem láthatom, van-e jövő bennük, de interjúktól sűrű a hétfőm, a kórházi lét előtt.

Sorolom magamban, mi jó történt velem még és miért örömködjek éppen. Borús az idő, de a szellő szárítja a ruháimat és azt susogja, ez a térdműtét az esély megint, hogy megtanuld értékelni a képességedet, mikor bármelyik nap végigugrálhatod a stepórákat. A félmaraton pedig tovább vár. Még egy kicsit.