Szerelmem, Lisszabon

Szeretném megölelni ezt a várost, hosszú, mindent átérő, forró ölelés volna ez. Behunynám a szemem közben, érezném az enyhén sós, koszos, süteményekkel keveredő, nedves macskakő illatát. Szorítanám kicsit, próbálnám elmondani mennyire szeretem, de tudom, a szavak kevesek ehhez, ezért olyan közel húznám, hogy érezné a szívem dobbanását. Ő erre válaszul összekócolná a hajamat szokásos nyugati széllel és én ezért is szeretném nagyon. Legyen bár távolság, idő, vannak érzések, amelyek nem fakulnak - háromezer kilométer immár a másik oldalról is.