Születésnapomra

Elköszöntem Gabitól, utazik haza, az első madár, aki hazafelé tart. Akkor éreztem azt a nagyon jót. Akkor kicsit belegondoltam, hogy ő már nem látja ezt többet, még egyszer megöleltem, mondtam, take care, aztán mikor már a feje is eltűnt a lépcsőkön túlra, akkor megfordultam - pont Chiado-ban voltam, magasan. Lenéztem a hosszú utcára, elindultam és akkor éreztem azt! Azt, hogy mennyire jó nekem, még itt lehetek, csak egy lépés tovább, bele a mindenségbe, a város szívébe, az én városomba és már meg sem kellett ölelnem, mert tudtam, hogy Ő is érzi, egymáshoz tartozunk, én pedig éreztem, hogy enyém a világ!