Zavarosan arról, ami tiszta

Tíz, tiszta víz

A szerelem könnyű. Beletáncolsz a közepébe. Az elején türelmetlenül siettetnéd, mikor hatalmasodik el, győz le mindent. Várod, nézel szét, magad köré, sehol egy útjelző tábla, itt kérem, itt kezdődik a szép új világ. Énekel a Quimby a háttérben, végigdalolja a hónapokat Kiss Tibi, egyre s másra új jelentést kapnak a szövegek. Változik a megvilágítás, múlnak a régi emlékek, alakulnak – a shape a jó szó ide – az alak(zat)ok, ahogy visszatekintesz rájuk. Tévedtem, belátom Charlotte igazát, mire eltelik a fele, a helyére kerülnek a mozzanatok, a harag is elalszik, nincs már mi árulkodhatna, a pulzus lükteti, beletanultál a szerepbe és azzá váltál. Itt a helye ennek, ami mindent újraír, része a legapróbb titkoknak, sosem ismert szívből jövő meleg nevetéssel ölel át és mondja, Te vagy az, Babám.