This is hjfdgernfdmcsxghejrs

Jajdehogy tudom leírni, mi is történik a lánnyal, aki a blognak írója itten. A térdösszetörés óta volt mélyponton, magányosan, egyedül, aztán jött a hétvége, szerette az otthont, a kutyákat az udvaron, mamák főztjét, unta a hosszú vonatutat, de megáll már a saját lábán, habár a héten bicebóca neve a világnak. Vapianoban evett, bűn volt, de ellenállhatatlan. Legnagyobb hiány a futás, mint só az ételből - a király legkisebb lánya is megmondta. Lukrécia gurulna a jó időben, pedálok volnának a lábam alatt. Tavaszikabátos második nap volt ma, lányokkal jött a csevej, majd továbbcsapott. Aludna egy nap már éjfél előtt, yvote nem engedi, nem is adnám semmiért, napjaim most, óráim, perceim, éjszakáim..éjszakáim, perceim, óráim, napjaim járnak ott aztán, hova még sosem repültem, visszaköszönnek kacsintásokkal, megnyugszom, elmosolyodom, ottni megcsörren a telefon.