Mit is mondhatnék.
Van egy füzetem. Szótárnak van rendeltetve eredetileg. Nekem ott lapulnak az írásbeli emlékeim. Az érzéseim, amiket szavakká formáltam. A legszebbek pedig a fejemben. Találkozások, beszélgetések, mondatok, naplementék, a napfény csillogása.
Tudom-e a döntéseim súlyát, a következményeit, tudom-e, jók-e vagy rosszak? Nem. Bízom bennük. Tele vagyok újjal és régivel, itt ért véget valami és itt kezdődik valami más. Néha futnék a semmibe, felednék, de most először tudom, hogy fájnia kell és ha menekülök, akkor is fog.
A kedvenc kövemen ültem, előttem a Colosseum és rengeteg ember. A kövemet egy nagydarab néger pasassal osztottam meg, vizet szorongatott, mint mindenki más. Már ott üldögélt, mielőtt odaértem volna. De az volt az utolsó napom, kellett nekem az a hely. Kérdeztem : Posso? Felelte: Yes. Kellett egy kis idő, mire hozzám szólt. Kedves volt a hangja, én meg szívesen csevegtem vele. Atlantába való, made in USA.
Hosszan tartott, órákig, de erre annyira emlékszem. Kíváncsi voltam, mit lát, másak itt az emberek? Az emberek mindenhol egyformák._mondta egy well és egy sóhaj után. Örülnek, bánkódnak, barátaik vannak, koncertre járnak, szeretnek, csalódnak, ismerkednek, kínos dolog történik velük, veszekednek, megsértődnek, kibékülnek, elmosolyodnak, reménykednek, remélnek, szerelembe esnek, néha fáj, álmodoznak, dolgoznak, tanulnak, lógnak ahonnan kell.
Itthon jártam már, ücsörögtem, Apa autójában. Az emberek mindenhol egyformák._mondtam neki.
Van egy füzetem. Szótárnak van rendeltetve eredetileg. Nekem ott lapulnak az írásbeli emlékeim. Az érzéseim, amiket szavakká formáltam. A legszebbek pedig a fejemben. Találkozások, beszélgetések, mondatok, naplementék, a napfény csillogása.
Tudom-e a döntéseim súlyát, a következményeit, tudom-e, jók-e vagy rosszak? Nem. Bízom bennük. Tele vagyok újjal és régivel, itt ért véget valami és itt kezdődik valami más. Néha futnék a semmibe, felednék, de most először tudom, hogy fájnia kell és ha menekülök, akkor is fog.
A kedvenc kövemen ültem, előttem a Colosseum és rengeteg ember. A kövemet egy nagydarab néger pasassal osztottam meg, vizet szorongatott, mint mindenki más. Már ott üldögélt, mielőtt odaértem volna. De az volt az utolsó napom, kellett nekem az a hely. Kérdeztem : Posso? Felelte: Yes. Kellett egy kis idő, mire hozzám szólt. Kedves volt a hangja, én meg szívesen csevegtem vele. Atlantába való, made in USA.
Hosszan tartott, órákig, de erre annyira emlékszem. Kíváncsi voltam, mit lát, másak itt az emberek? Az emberek mindenhol egyformák._mondta egy well és egy sóhaj után. Örülnek, bánkódnak, barátaik vannak, koncertre járnak, szeretnek, csalódnak, ismerkednek, kínos dolog történik velük, veszekednek, megsértődnek, kibékülnek, elmosolyodnak, reménykednek, remélnek, szerelembe esnek, néha fáj, álmodoznak, dolgoznak, tanulnak, lógnak ahonnan kell.
Itthon jártam már, ücsörögtem, Apa autójában. Az emberek mindenhol egyformák._mondtam neki.