Kicsit szomorkás a hangulatom máma
A hétvégém egyik legnagyobb élménye a CM volt. Újra. Ősszel már szerveztem egyszer és most megint. Annyi volt a program, az újdonság, a lehetőség, mindent ki akartam próbálni, tudom nem is lehet. =) Egy egész kis csoporttal álltunk a helyünkön zöld pólóban - ki-ki a maga árnyalatában -, kihúztuk a kordonszalagot és integettünk a tömegnek. 2,5 órán keresztül. Töretlen lelkesedéssel. Az emberek mosolyogtak, néhányan visszaintegettek. Tényleg, észre sem vettem, mikor elmentünk a Parlament mellett... Tekertem büszkén, fülig érő szájjal, visszaintegettem az Erzsébet hídon a szembejövő vidáman dudáló autósoknak, aznap kikerültek az ordibálások és a kórház...
Ma olvasgattam blogokat, cikkeket és elfogott a lefelé görbülő száj kór. Szidják a bicikliseket, elvetemültnek és fanatikusnak titulálják őket, mert nem ülnek a benzingőzben a dugóban, mert letekernek napi 10 km-t, toleranciát kiabálnak mindenfelé, a gyalogosok a járdáikat sajnálják, a autósok egyszerűen csak bunkó módon viselkednek...
Miért kell egymásnak esni? Miért nem lehet elfogadni, hogy többféle közlekedési alternatíva létezik és nem az autó az egyetlen, aminek létjogosultsága van a belvárosban? Miért nem lehet megérteni, hogy a környezetvédelem nem az unatkozó zöldek sportja, hanem egy világméretű problémára igyekszik felhívni a figyelmet? Miért nem lehet észrevenni, hogy Nyugat-Európa csak pár 100 km, de gondolkodásmódban egy óceán választ el tőle? Miért nem lehet elhinni, hogy egy biciklis is szerethet autót vezetni?
Megint a csalódottság a magyar mentalitásban, de optimista vagyok és bízom benne, hogy ez a radikalizmus a szomszéd tehene ellen kisebbség (lesz egyszer).
Ma olvasgattam blogokat, cikkeket és elfogott a lefelé görbülő száj kór. Szidják a bicikliseket, elvetemültnek és fanatikusnak titulálják őket, mert nem ülnek a benzingőzben a dugóban, mert letekernek napi 10 km-t, toleranciát kiabálnak mindenfelé, a gyalogosok a járdáikat sajnálják, a autósok egyszerűen csak bunkó módon viselkednek...
Miért kell egymásnak esni? Miért nem lehet elfogadni, hogy többféle közlekedési alternatíva létezik és nem az autó az egyetlen, aminek létjogosultsága van a belvárosban? Miért nem lehet megérteni, hogy a környezetvédelem nem az unatkozó zöldek sportja, hanem egy világméretű problémára igyekszik felhívni a figyelmet? Miért nem lehet észrevenni, hogy Nyugat-Európa csak pár 100 km, de gondolkodásmódban egy óceán választ el tőle? Miért nem lehet elhinni, hogy egy biciklis is szerethet autót vezetni?
Megint a csalódottság a magyar mentalitásban, de optimista vagyok és bízom benne, hogy ez a radikalizmus a szomszéd tehene ellen kisebbség (lesz egyszer).
