AZ APÁTLAN TÁRSADALOM MEGHALADÁSA
Az apa szerepe-hiánya és annak megjelenési módja a magyar társadalomban és ennek következményeként ennek kivetülése a politikában egy olyan dinamika, amire érdemes ránézni és megvizsgálni személyes érintettségünket is. A cikk (már-már dolgozat, olyan terjedelmű és évek alatt született, több írást összeolvasztva) végén ehhez is adok egy pár reflektív kérdést és gyakorlatot.
Kép: saját
Mannheim, Friedrichsplatz, idén márciusban. Mitológiailag az oroszlán a harciasság, a bátorság, a férfiasság, a hatalom, az életerő, és a szilárd akarat szimbólumaiként jelenik meg. Mögötte a csodálatos kert, a virágzó magnoliával (a magnólia gyakran szimbolizálja a Yint, vagyis az élet női oldalát) együtt így maga a harmónia.
"Az a jó jel, ha ütnek." "Nem adhatjuk meg magunkat." "Támadnak, de mi ellenállunk."
A (gyakran még tudattalan szinten lévő) vállalt áldozatiság, a tanult tehetetlenség, az alávetettség a hatalomnak, ami a személyes felelősségvállalás hiányát annyira mutatja, a folyamatos másokra mutogatás rendkívül önsorsrontó dinamikák.
Emlékszem még gyermekkoromban, mikor valami szokatlan ötlettel álltam elő, gyakran kérdezték tőlem, hogy "Ki mondta neked ezt? Hol hallottad?". Csak azt tudjuk elképzelni, ami a világunkban van. Ha a te valóságodban egy, az átlagtól különböző idea csak kívülről jöhet, ezt fogod feltételezni másokról is. Én mindig is szerettem gondolkodni. Szerettem és a mai napig szeretem megkérdőjelezni a status quo-t.
Épp ezért segítek a munkámban is olyan embereket, akik hajlandóak es mernek is feltérképezni és kialakítani egy olyan életet, ami nem a társadalmi elvárásokon alapul, hanem belső szabadságból fakad. Legyen akármilyen szokatlan.
Ha szétnézek a magyar köz-kommunikációs színtéren, ma elég sokszor - és itt finoman fogalmaztam - fellelek olyan véleményeket, hogy más irányítja a szálakat, más mondja meg, mit kell gondolni (soros, Brüsszel, Amerika, whatever). Milyen lenne kilépni ebből és elképzelni, hogy valakinek lehet saját véleménye? Hogy nem kell "gazda", nem kell irányítás, nem kell folyamatos útmutatás, mert belülről is lehet élni?
Ha így döntesz, nem kell egy erős kezű tekintélyelvű atya-figura, aki majd gondunkat viseli, aki megmondja, mit tegyünk és megbüntet (gyakran kiszámíthatatlanul), ha épp úgy tartja kedve. Ez a társadalmi szinten is jelen lévő motívum egyéni, családi szintről táplálkozik. Meggyőződésem, hogy rengeteg embernek (minden nemnek) lenne tennivalója szembe nézni a saját apafiguráival (generációkra visszamenőleg) és az indíthatna el változást ebben a tekintélyelvű rendszerben.
Az apátlan társadalmak saját uralkodó, tekintélyelvű, büntető "apát", (értsd: vezetőt) keresnek és állítanak maguknak, hogy a biztonságérzet hiányából fakadó vélt és kreált fenyegetettség elől megvédjék magukat.
Richard Rohr, a konvenciókat átlépő német-amerikai ferences rendi atya így ír erről:
(Érdemes vallástól, ideológiától függetlenül olvasni az alábbi sorokat. Hitedtől, világnézetedtől függően az Atya szót behelyettesítheted egy bármilyen felső hatalommal, az Univerzummal, illetve a cikk értelmezéséhez szorosan kapcsolódóan az Atya, mint Apa jelentéssel is olvashatod az alábbi idézetet.)
"𝐴𝑚𝑖𝑘𝑜𝑟 𝐼𝑠𝑡𝑒𝑛 𝑚𝑖𝑛𝑡 𝐴𝑡𝑦𝑎 ℎ𝑖𝑎́𝑛𝑦𝑧𝑖𝑘, 𝑣𝑎𝑔𝑦 𝑡𝑜̈𝑏𝑏𝑛𝑦𝑖𝑟𝑒 𝑓𝑒𝑛𝑦𝑒𝑔𝑒𝑡𝑜̋𝑛𝑒𝑘 𝑒́𝑠 𝑏𝑢̈𝑛𝑡𝑒𝑡𝑜̋𝑛𝑒𝑘 𝑙𝑎́𝑡𝑗𝑢𝑘, 𝑒𝑔𝑒́𝑠𝑧 𝑒𝑚𝑏𝑒𝑟𝑖 𝑢𝑡𝑢𝑛𝑘𝑎𝑡 𝑎𝑙𝑎𝑝𝑣𝑒𝑡𝑜̋ 𝑓𝑒́𝑙𝑒𝑙𝑒𝑚 𝑒́𝑠 𝑏𝑖𝑧𝑜𝑛𝑦𝑡𝑎𝑙𝑎𝑛𝑠𝑎́𝑔 𝑘𝑖́𝑠𝑒́𝑟𝑖 – 𝑖𝑛𝑘𝑎́𝑏𝑏 𝑎 𝑓𝑒́𝑙𝑒𝑙𝑒𝑚 𝑒́𝑠 𝑎 𝑣𝑒𝑟𝑠𝑒𝑛𝑔𝑒́𝑠 𝑑𝑜𝑚𝑖𝑛𝑎́𝑙, 𝑚𝑖𝑛𝑡𝑠𝑒𝑚 𝑎 𝑠𝑧𝑒𝑟𝑒𝑡𝑒𝑡. 𝐴 𝑣𝑖𝑙𝑎́𝑔𝑒𝑔𝑦𝑒𝑡𝑒𝑚 𝑛𝑒𝑚 𝑏𝑖𝑧𝑡𝑜𝑛𝑠𝑎́𝑔𝑜𝑠. 𝑁𝑒𝑚 𝑗𝑜́𝑖𝑛𝑑𝑢𝑙𝑎𝑡𝑢́. 𝑀𝑖𝑛𝑑𝑒𝑛 𝑠𝑧𝑖𝑘𝑙𝑎 𝑚𝑜̈𝑔𝑜̈𝑡𝑡 𝑒𝑔𝑦 𝑡𝑒𝑟𝑟𝑜𝑟𝑖𝑠𝑡𝑎 𝑖𝑠𝑡𝑒𝑛 𝑙𝑎𝑝𝑢𝑙, 𝑒́𝑠 𝑢́𝑔𝑦 𝑒́𝑟𝑒𝑧𝑧𝑢̈𝑘, 𝑚𝑒𝑔 𝑘𝑒𝑙𝑙 𝑣𝑒́𝑑𝑒𝑛𝑢̈𝑛𝑘 𝑎𝑧 𝑒́𝑙𝑒𝑡𝑢̈𝑛𝑘𝑒𝑡, 𝑚𝑒𝑟𝑡 𝑠𝑒𝑛𝑘𝑖 𝑛𝑒𝑚 𝑣𝑒́𝑑𝑖 𝑚𝑒𝑔 ℎ𝑒𝑙𝑦𝑒𝑡𝑡𝑢̈𝑛𝑘. 𝐸𝑟𝑒𝑑𝑒𝑛𝑑𝑜̋𝑒𝑛 𝑛𝑒𝑚 𝑣𝑎𝑔𝑦𝑢𝑛𝑘 𝑘𝑜̈𝑧𝑟𝑒𝑚𝑢̋𝑘𝑜̈𝑑𝑜̋𝑘, 𝑒́𝑠 𝑙𝑒́𝑛𝑦𝑒𝑔𝑒́𝑏𝑒𝑛 𝑎𝑧 𝑜𝑑𝑎𝑡𝑎𝑟𝑡𝑜𝑧𝑎́𝑠𝑡 𝑠𝑒𝑚 𝑒́𝑙𝑗𝑢̈𝑘 𝑎́𝑡. 𝐴𝑧 𝑒́𝑙𝑒𝑡 𝑛𝑦𝑒𝑟𝑡𝑒𝑠/𝑣𝑒𝑠𝑧𝑡𝑒𝑠 𝑝𝑎𝑟𝑎𝑑𝑖𝑔𝑚𝑎 𝑠𝑧𝑒𝑟𝑖𝑛𝑡 𝑧𝑎𝑗𝑙𝑖𝑘, 𝑒́𝑠 𝐽𝑒́𝑧𝑢𝑠𝑡 𝑎𝑟𝑟𝑎 ℎ𝑎𝑠𝑧𝑛𝑎́𝑙𝑗𝑢𝑘, ℎ𝑜𝑔𝑦 𝑒𝑧𝑡 𝑓𝑒𝑙𝑜𝑙𝑑𝑗𝑎 – 𝑒𝑚𝑏𝑒𝑟𝑓𝑒𝑙𝑒𝑡𝑡𝑖 𝑚𝑜́𝑑𝑜𝑛, 𝑛𝑒𝑚 𝑝𝑎𝑟𝑡𝑛𝑒𝑟𝑘𝑒́𝑛𝑡.
𝐻𝑎 𝐼𝑠𝑡𝑒𝑛 𝑛𝑒𝑚 𝑒́𝑟𝑡𝑢̈𝑛𝑘 𝑣𝑎𝑛, 𝑎𝑘𝑘𝑜𝑟 𝑡𝑒𝑙𝑗𝑒𝑠𝑒𝑛 𝑚𝑎𝑔𝑢𝑛𝑘𝑟𝑎 𝑣𝑎𝑔𝑦𝑢𝑛𝑘 𝑢𝑡𝑎𝑙𝑣𝑎. 𝐻𝑎 𝑛𝑖𝑛𝑐𝑠 𝑠𝑧𝑖𝑙𝑎́𝑟𝑑 𝑎𝑙𝑎𝑝𝑢𝑛𝑘, 𝑘𝑖𝑓𝑜𝑠𝑧𝑡𝑜𝑡𝑡𝑎𝑛, 𝑠𝑜̋𝑡 𝑚𝑒𝑔𝑘𝑒𝑠𝑒𝑟𝑒𝑑𝑒𝑡𝑡𝑒𝑛 𝑛𝑜̈𝑣𝑢̈𝑛𝑘 𝑓𝑒𝑙, 𝑎𝑘𝑎́𝑟 𝑒𝑔𝑦 𝑎́𝑟𝑣𝑎́𝑛 𝑚𝑎𝑟𝑎𝑑𝑡 𝑔𝑦𝑒𝑟𝑚𝑒𝑘 𝑣𝑎𝑔𝑦 𝑒𝑔𝑦 𝑏𝑎́𝑛𝑡𝑎𝑙𝑚𝑎𝑧𝑜́ 𝑎𝑝𝑎 𝑔𝑦𝑒𝑟𝑚𝑒𝑘𝑒. 𝐿𝑎́𝑡ℎ𝑎𝑡𝑗𝑢𝑘, 𝑚𝑎𝑛𝑎𝑝𝑠𝑎́𝑔 𝑚𝑖𝑒́𝑟𝑡 𝑠𝑧𝑒𝑛𝑣𝑒𝑑𝑛𝑒𝑘 𝑜𝑙𝑦𝑎𝑛 𝑠𝑜𝑘𝑎𝑛 𝑝𝑎𝑟𝑎𝑛𝑜𝑖𝑎́𝑡𝑜́𝑙 𝑒́𝑠 𝑟𝑜̈𝑔𝑒𝑠𝑧𝑚𝑒́𝑘𝑡𝑜̋𝑙, 𝑒́𝑠 𝑚𝑖𝑒́𝑟𝑡 𝑒́𝑟𝑑𝑒𝑘𝑙𝑜̋𝑑𝑛𝑒𝑘 𝑜𝑙𝑦 𝑛𝑎𝑔𝑦𝑜𝑛 𝑎 𝑙𝑒𝑔𝑘𝑢̈𝑙𝑜̈𝑛𝑓𝑒́𝑙𝑒́𝑏𝑏 𝑓𝑒𝑔𝑦𝑣𝑒𝑟𝑒𝑘 𝑒́𝑠 𝑏𝑖𝑧𝑡𝑜𝑛𝑠𝑎́𝑔𝑖 𝑟𝑒𝑛𝑑𝑠𝑧𝑒𝑟𝑒𝑘 𝑖𝑟𝑎́𝑛𝑡, 𝑚𝑖𝑒́𝑟𝑡 𝑙𝑎́𝑏𝑎𝑑 𝑘𝑜̈𝑛𝑛𝑦𝑏𝑒 𝑎 𝑠𝑧𝑒𝑚𝑢̈𝑘, 𝑎𝑚𝑖𝑘𝑜𝑟 𝑟𝑎́𝑡𝑎𝑙𝑎́𝑙𝑛𝑎𝑘 𝑜̋𝑠𝑒𝑖𝑘𝑟𝑒 𝑒𝑔𝑦 𝑐𝑠𝑎𝑙𝑎́𝑑𝑓𝑎𝑘𝑢𝑡𝑎𝑡𝑜́ ℎ𝑜𝑛𝑙𝑎𝑝𝑜𝑛.
𝐻𝑎 𝑎𝑙𝑎𝑝𝑣𝑒𝑡𝑜̋𝑒𝑛 𝑛𝑒𝑚 𝑒́𝑟𝑒𝑧𝑧𝑢̈𝑘 𝑎𝑧𝑡, ℎ𝑜𝑔𝑦 𝑟𝑒𝑛𝑑𝑏𝑒𝑛 𝑣𝑎𝑔𝑦𝑢𝑛𝑘 𝑎 𝑣𝑖𝑙𝑎́𝑔𝑏𝑎𝑛 𝑒́𝑠 𝑎 𝑠𝑎𝑗𝑎́𝑡 𝑒́𝑙𝑒𝑡𝑢̈𝑛𝑘𝑏𝑒𝑛, 𝑎𝑘𝑘𝑜𝑟 𝑏𝑎́𝑟𝑚𝑖𝑡 𝑒𝑙ℎ𝑖𝑠𝑧𝑢̈𝑛𝑘 𝑒́𝑠 𝑚𝑒𝑔𝑡𝑒𝑠𝑧𝑢̈𝑛𝑘, ℎ𝑜𝑔𝑦 𝑚𝑒́𝑙𝑡𝑜́𝑠𝑎́𝑔𝑜𝑡 𝑒́𝑠 𝑒́𝑟𝑡𝑒𝑙𝑚𝑒𝑡 𝑡𝑎𝑙𝑎́𝑙𝑗𝑢𝑛𝑘 𝑎𝑧 𝑒́𝑙𝑒𝑡𝑏𝑒𝑛.
𝑀𝑒́𝑙𝑦𝑠𝑒́𝑔𝑒𝑠 𝑒𝑙𝑖𝑑𝑒𝑔𝑒𝑛𝑒𝑑𝑒𝑡𝑡𝑠𝑒́𝑔𝑒𝑡 𝑜𝑘𝑜𝑧, ℎ𝑎 𝑛𝑒𝑚 𝑖𝑠𝑚𝑒𝑟𝑗𝑢̈𝑘 𝑎𝑧 𝐴𝑡𝑦𝑎́𝑡. 𝐸𝑔𝑦𝑎́𝑙𝑡𝑎𝑙𝑎́𝑛 𝑛𝑒𝑚 𝑒́𝑟𝑒𝑧𝑧𝑢̈𝑘 𝑎𝑧𝑡, ℎ𝑜𝑔𝑦 𝑎 𝑣𝑎𝑙𝑜́𝑠𝑎́𝑔 𝑏𝑖𝑧𝑡𝑜𝑛𝑠𝑎́𝑔𝑜𝑠, 𝑠𝑧𝑒𝑚𝑒́𝑙𝑦𝑒𝑠, 𝑠𝑒𝑚 𝑎𝑧𝑡, ℎ𝑜𝑔𝑦 ℎ𝑎𝑡𝑎́𝑟𝑜𝑧𝑜𝑡𝑡𝑎𝑛 𝑎 𝑚𝑖 𝑜𝑙𝑑𝑎𝑙𝑢𝑛𝑘𝑜𝑛 𝑎́𝑙𝑙; 𝑡𝑒ℎ𝑎́𝑡 𝑛𝑖𝑛𝑐𝑠 𝑚𝑒𝑔 𝑏𝑒𝑛𝑛𝑢̈𝑛𝑘 𝑎𝑧 𝑎𝑧 𝑒́𝑙𝑒𝑡𝑒́𝑟𝑧𝑒́𝑠, 𝑎𝑚𝑒𝑙𝑦 𝑗𝑜́ 𝑎𝑝𝑎 𝑚𝑒𝑙𝑙𝑒𝑡𝑡 𝑓𝑒𝑙𝑛𝑜̋𝑡𝑡 𝑡𝑎́𝑟𝑠𝑎𝑖𝑛𝑘 𝑠𝑧𝑎́𝑚𝑎́𝑟𝑎 𝑚𝑎𝑔𝑎́𝑡𝑜́𝑙 𝑒́𝑟𝑡𝑜̋𝑑𝑜̋.
𝐸𝑔𝑦 𝑎𝑝𝑎́𝑡𝑙𝑎𝑛 𝑡𝑎́𝑟𝑠𝑎𝑑𝑎𝑙𝑜𝑚𝑏𝑎𝑛 𝑚𝑒𝑔 𝑘𝑒𝑙𝑙 𝑚𝑒𝑛𝑡𝑒𝑛𝑢̈𝑛𝑘 𝑚𝑎𝑔𝑢𝑛𝑘𝑎𝑡, 𝑠 𝑒𝑧𝑡 𝑠𝑜𝑘 𝑘𝑒𝑟𝑒𝑠𝑧𝑡𝑒́𝑛𝑦 𝑢́𝑔𝑦 𝑝𝑟𝑜́𝑏𝑎́𝑙𝑗𝑎 𝑚𝑒𝑔𝑡𝑒𝑛𝑛𝑖, ℎ𝑜𝑔𝑦 𝑎 𝑙𝑒𝑔𝑘𝑢̈𝑙𝑜̈𝑛𝑓𝑒́𝑙𝑒́𝑏𝑏 𝑡𝑢́𝑙𝑘𝑜𝑚𝑝𝑒𝑛𝑧𝑎́𝑙𝑜́ „𝑑𝑧𝑠𝑖ℎ𝑎́𝑑𝑜𝑘𝑎𝑡” 𝑣𝑖́𝑣𝑗𝑎 𝑎 𝑣𝑖𝑙𝑎́𝑔 𝑒́𝑠 𝑚𝑖𝑛𝑑𝑒𝑛𝑓𝑒́𝑙𝑒 𝑣𝑒́𝑙𝑡 𝑓𝑒𝑛𝑦𝑒𝑔𝑒𝑡𝑒́𝑠 𝑒𝑙𝑙𝑒𝑛.
𝐻𝑎 𝑛𝑖𝑛𝑐𝑠 𝑒𝑟𝑜̋𝑠 𝑣𝑒́𝑑𝑒𝑙𝑒𝑚 𝑎𝑧 𝑒́𝑙𝑒𝑡𝑢̈𝑛𝑘𝑏𝑒𝑛, 𝑘𝑒́𝑛𝑦𝑡𝑒𝑙𝑒𝑛𝑒𝑘 𝑣𝑎𝑔𝑦𝑢𝑛𝑘 𝑚𝑎𝑐𝑠𝑜́𝑘, 𝑚𝑎𝑡𝑒𝑟𝑖𝑎𝑙𝑖𝑠𝑡𝑎́𝑘, 𝑎𝑙𝑎𝑝𝑣𝑒𝑡𝑜̋𝑒𝑛 𝑘𝑜𝑛𝑡𝑟𝑜𝑙𝑙𝑚𝑎́𝑛𝑖𝑎́𝑠𝑎𝑘 𝑙𝑒𝑛𝑛𝑖. 𝐸𝑔𝑦𝑎́𝑙𝑡𝑎𝑙𝑎́𝑛 𝑛𝑖𝑛𝑐𝑠 𝑖𝑑𝑜̋ 𝑟𝑜́𝑧𝑠𝑎́𝑘𝑎𝑡 𝑠𝑧𝑎𝑔𝑜𝑙𝑔𝑎𝑡𝑛𝑖."
FÉLELEMBŐL A KÍVÁNCSISÁG FELÉ
Gondolj bele, ha az utóbbit elítéled, a saját apád tetteit viszont nem - kognitív disszonancia jön létre. Inkább (tudattalanul) meg sem próbálod, mert legalább akkor nyugi (?) van benned. Gyakran pont a férfiak azok, akik nem mernek szembenézni a saját apjuk gyengéségével és tehetetlenségével. Emiatt mások felé fordítják haragjukat, máshol akarnak hatalmat szerezni es megkapni azt a figyelmet es fontosságot, amit otthon szerettek volna. Még meglett férfikorban is bizonyítanak, próbálkoznak kuncsorogni az apjuk szeretetéért, ami nagy valószínűséggel sosem jön el. Álruhában úgy tűnik, hogy túl vannak rajta, de a cselekedeteik eláruljak. (Ld. OV hatvanpusztai birtoka az apjának, a mérhetetlen stadion-mánia és a csalhatatlanság és mindentudás imidzse.) Egy ország vezetőjének és vezetésének állapota éles tükre az aktuális társadalom uralkodó dinamikáinak. Beszédes, hogy jelenleg nincs nő(!) a magyar kormányban.
Amíg a saját apai ág nincs tisztázva, addig fel fogja menteni az épp hatalmon lévőt, vagy épp félelemből követni fogja.
Az anyai oldallal, az ún. anyasebbel sok munka volt és van ma már a magyar terápiás világban és a közbeszédben is. Már nem ciki kimondani, hogy nem csak tökéletes anyák vannak. Ennek hatására elindult egyfajta változás, ahol a női minőségek már nem feltétlen szégyellnivalók akár üzleti, akár társadalmi helyzetekben, akár férfiak részéről sem.
A férfi oldal meg mindig a macsó ideálját hirdeti és a keménykezű, majd én megmutatom, milyen az igazi férfi mítoszát.
"𝑵𝒆𝒎 𝒎𝒆𝒓𝒆𝒎 𝒌𝒊𝒎𝒐𝒏𝒅𝒂𝒏𝒊, 𝒅𝒆 𝒆𝒍𝒊́𝒕𝒆́𝒍𝒏𝒊 𝒏𝒆𝒎 𝒕𝒖𝒅𝒐𝒎
𝑯𝒐𝒈𝒚 𝒂 𝒕𝒐̈𝒃𝒃𝒔𝒆́𝒈𝒊 𝒕𝒂́𝒓𝒔𝒂𝒅𝒂𝒍𝒐𝒎 𝒂𝒛 𝒆́𝒏 𝒇𝒐𝒕𝒐́𝒂𝒍𝒃𝒖𝒎𝒐𝒎"
- 𝑯𝒂𝒍𝒐𝒕𝒕 𝑷𝒆́𝒏𝒛
Könnyű elfelejteni, hogy amit mondunk, mindig rólunk mond el a legtöbbet, még akkor is, ha másokról beszélünk. Akik olyanokat sugallnak, hogy valaki más áll az egész mögött, valaki más kottájából játszol, azok egy dolgot tesznek: a viselkedésükkel megmutatják a saját működési modelljüket. Ha én így működöm, másról is ezt fogom feltételezni. Ha nem, akkor nem ilyen módon fogom megközelíteni, hanem olyan kérdéseket fogok feltenni pl. hogy:
"Hogy jutottál erre? Mire van szükséged és miért gondolod, hogy ez rá a megoldás? Kibontanád a nézőpontodat?"
Alapvetően kérdéseket feltenni a nyitottság jele. Kíváncsiság (beginner's mind) az azonnali félelemből reagálás helyett.
"𝑴𝒂𝒈𝒚𝒂𝒓 𝒗𝒂𝒈𝒚𝒐𝒌, 𝒅𝒆 𝒏𝒆𝒎 𝒉𝒊𝒉𝒆𝒕𝒆𝒎 𝒂́𝒍𝒍𝒂𝒏𝒅𝒐́𝒂𝒏, 𝒉𝒐𝒈𝒚 𝒎𝒆𝒈𝒔𝒛𝒂𝒌𝒂𝒅 𝒂 𝒉𝒂́𝒕𝒂𝒎 𝒂 𝒔𝒐𝒌 𝒕𝒆𝒉𝒆𝒓𝒕𝒐̋𝒍, 𝒂 𝒕𝒆𝒑𝒆𝒓𝒕𝒐̋𝒔 𝒉𝒆𝒈𝒆𝒌𝒕𝒐̋𝒍"
- 𝑯𝒂𝒍𝒐𝒕𝒕 𝑷𝒆́𝒏𝒛
AWARENESS
BALACING
CHANGING
Mannheim, Friedrichsplatz, idén márciusban. Mitológiailag az oroszlán a harciasság, a bátorság, a férfiasság, a hatalom, az életerő, és a szilárd akarat szimbólumaiként jelenik meg. Mögötte a csodálatos kert, a virágzó magnoliával (a magnólia gyakran szimbolizálja a Yint, vagyis az élet női oldalát) együtt így maga a harmónia.
AMIKOR MINDIG CSAK BÁNTANAK
"Az a jó jel, ha ütnek." "Nem adhatjuk meg magunkat." "Támadnak, de mi ellenállunk."
A (gyakran még tudattalan szinten lévő) vállalt áldozatiság, a tanult tehetetlenség, az alávetettség a hatalomnak, ami a személyes felelősségvállalás hiányát annyira mutatja, a folyamatos másokra mutogatás rendkívül önsorsrontó dinamikák.
Emlékszem még gyermekkoromban, mikor valami szokatlan ötlettel álltam elő, gyakran kérdezték tőlem, hogy "Ki mondta neked ezt? Hol hallottad?". Csak azt tudjuk elképzelni, ami a világunkban van. Ha a te valóságodban egy, az átlagtól különböző idea csak kívülről jöhet, ezt fogod feltételezni másokról is. Én mindig is szerettem gondolkodni. Szerettem és a mai napig szeretem megkérdőjelezni a status quo-t.
Épp ezért segítek a munkámban is olyan embereket, akik hajlandóak es mernek is feltérképezni és kialakítani egy olyan életet, ami nem a társadalmi elvárásokon alapul, hanem belső szabadságból fakad. Legyen akármilyen szokatlan.
Ha szétnézek a magyar köz-kommunikációs színtéren, ma elég sokszor - és itt finoman fogalmaztam - fellelek olyan véleményeket, hogy más irányítja a szálakat, más mondja meg, mit kell gondolni (soros, Brüsszel, Amerika, whatever). Milyen lenne kilépni ebből és elképzelni, hogy valakinek lehet saját véleménye? Hogy nem kell "gazda", nem kell irányítás, nem kell folyamatos útmutatás, mert belülről is lehet élni?
Ha így döntesz, nem kell egy erős kezű tekintélyelvű atya-figura, aki majd gondunkat viseli, aki megmondja, mit tegyünk és megbüntet (gyakran kiszámíthatatlanul), ha épp úgy tartja kedve. Ez a társadalmi szinten is jelen lévő motívum egyéni, családi szintről táplálkozik. Meggyőződésem, hogy rengeteg embernek (minden nemnek) lenne tennivalója szembe nézni a saját apafiguráival (generációkra visszamenőleg) és az indíthatna el változást ebben a tekintélyelvű rendszerben.
Az apátlan társadalmak saját uralkodó, tekintélyelvű, büntető "apát", (értsd: vezetőt) keresnek és állítanak maguknak, hogy a biztonságérzet hiányából fakadó vélt és kreált fenyegetettség elől megvédjék magukat.
Richard Rohr, a konvenciókat átlépő német-amerikai ferences rendi atya így ír erről:
(Érdemes vallástól, ideológiától függetlenül olvasni az alábbi sorokat. Hitedtől, világnézetedtől függően az Atya szót behelyettesítheted egy bármilyen felső hatalommal, az Univerzummal, illetve a cikk értelmezéséhez szorosan kapcsolódóan az Atya, mint Apa jelentéssel is olvashatod az alábbi idézetet.)
"𝐴𝑚𝑖𝑘𝑜𝑟 𝐼𝑠𝑡𝑒𝑛 𝑚𝑖𝑛𝑡 𝐴𝑡𝑦𝑎 ℎ𝑖𝑎́𝑛𝑦𝑧𝑖𝑘, 𝑣𝑎𝑔𝑦 𝑡𝑜̈𝑏𝑏𝑛𝑦𝑖𝑟𝑒 𝑓𝑒𝑛𝑦𝑒𝑔𝑒𝑡𝑜̋𝑛𝑒𝑘 𝑒́𝑠 𝑏𝑢̈𝑛𝑡𝑒𝑡𝑜̋𝑛𝑒𝑘 𝑙𝑎́𝑡𝑗𝑢𝑘, 𝑒𝑔𝑒́𝑠𝑧 𝑒𝑚𝑏𝑒𝑟𝑖 𝑢𝑡𝑢𝑛𝑘𝑎𝑡 𝑎𝑙𝑎𝑝𝑣𝑒𝑡𝑜̋ 𝑓𝑒́𝑙𝑒𝑙𝑒𝑚 𝑒́𝑠 𝑏𝑖𝑧𝑜𝑛𝑦𝑡𝑎𝑙𝑎𝑛𝑠𝑎́𝑔 𝑘𝑖́𝑠𝑒́𝑟𝑖 – 𝑖𝑛𝑘𝑎́𝑏𝑏 𝑎 𝑓𝑒́𝑙𝑒𝑙𝑒𝑚 𝑒́𝑠 𝑎 𝑣𝑒𝑟𝑠𝑒𝑛𝑔𝑒́𝑠 𝑑𝑜𝑚𝑖𝑛𝑎́𝑙, 𝑚𝑖𝑛𝑡𝑠𝑒𝑚 𝑎 𝑠𝑧𝑒𝑟𝑒𝑡𝑒𝑡. 𝐴 𝑣𝑖𝑙𝑎́𝑔𝑒𝑔𝑦𝑒𝑡𝑒𝑚 𝑛𝑒𝑚 𝑏𝑖𝑧𝑡𝑜𝑛𝑠𝑎́𝑔𝑜𝑠. 𝑁𝑒𝑚 𝑗𝑜́𝑖𝑛𝑑𝑢𝑙𝑎𝑡𝑢́. 𝑀𝑖𝑛𝑑𝑒𝑛 𝑠𝑧𝑖𝑘𝑙𝑎 𝑚𝑜̈𝑔𝑜̈𝑡𝑡 𝑒𝑔𝑦 𝑡𝑒𝑟𝑟𝑜𝑟𝑖𝑠𝑡𝑎 𝑖𝑠𝑡𝑒𝑛 𝑙𝑎𝑝𝑢𝑙, 𝑒́𝑠 𝑢́𝑔𝑦 𝑒́𝑟𝑒𝑧𝑧𝑢̈𝑘, 𝑚𝑒𝑔 𝑘𝑒𝑙𝑙 𝑣𝑒́𝑑𝑒𝑛𝑢̈𝑛𝑘 𝑎𝑧 𝑒́𝑙𝑒𝑡𝑢̈𝑛𝑘𝑒𝑡, 𝑚𝑒𝑟𝑡 𝑠𝑒𝑛𝑘𝑖 𝑛𝑒𝑚 𝑣𝑒́𝑑𝑖 𝑚𝑒𝑔 ℎ𝑒𝑙𝑦𝑒𝑡𝑡𝑢̈𝑛𝑘. 𝐸𝑟𝑒𝑑𝑒𝑛𝑑𝑜̋𝑒𝑛 𝑛𝑒𝑚 𝑣𝑎𝑔𝑦𝑢𝑛𝑘 𝑘𝑜̈𝑧𝑟𝑒𝑚𝑢̋𝑘𝑜̈𝑑𝑜̋𝑘, 𝑒́𝑠 𝑙𝑒́𝑛𝑦𝑒𝑔𝑒́𝑏𝑒𝑛 𝑎𝑧 𝑜𝑑𝑎𝑡𝑎𝑟𝑡𝑜𝑧𝑎́𝑠𝑡 𝑠𝑒𝑚 𝑒́𝑙𝑗𝑢̈𝑘 𝑎́𝑡. 𝐴𝑧 𝑒́𝑙𝑒𝑡 𝑛𝑦𝑒𝑟𝑡𝑒𝑠/𝑣𝑒𝑠𝑧𝑡𝑒𝑠 𝑝𝑎𝑟𝑎𝑑𝑖𝑔𝑚𝑎 𝑠𝑧𝑒𝑟𝑖𝑛𝑡 𝑧𝑎𝑗𝑙𝑖𝑘, 𝑒́𝑠 𝐽𝑒́𝑧𝑢𝑠𝑡 𝑎𝑟𝑟𝑎 ℎ𝑎𝑠𝑧𝑛𝑎́𝑙𝑗𝑢𝑘, ℎ𝑜𝑔𝑦 𝑒𝑧𝑡 𝑓𝑒𝑙𝑜𝑙𝑑𝑗𝑎 – 𝑒𝑚𝑏𝑒𝑟𝑓𝑒𝑙𝑒𝑡𝑡𝑖 𝑚𝑜́𝑑𝑜𝑛, 𝑛𝑒𝑚 𝑝𝑎𝑟𝑡𝑛𝑒𝑟𝑘𝑒́𝑛𝑡.
𝐻𝑎 𝐼𝑠𝑡𝑒𝑛 𝑛𝑒𝑚 𝑒́𝑟𝑡𝑢̈𝑛𝑘 𝑣𝑎𝑛, 𝑎𝑘𝑘𝑜𝑟 𝑡𝑒𝑙𝑗𝑒𝑠𝑒𝑛 𝑚𝑎𝑔𝑢𝑛𝑘𝑟𝑎 𝑣𝑎𝑔𝑦𝑢𝑛𝑘 𝑢𝑡𝑎𝑙𝑣𝑎. 𝐻𝑎 𝑛𝑖𝑛𝑐𝑠 𝑠𝑧𝑖𝑙𝑎́𝑟𝑑 𝑎𝑙𝑎𝑝𝑢𝑛𝑘, 𝑘𝑖𝑓𝑜𝑠𝑧𝑡𝑜𝑡𝑡𝑎𝑛, 𝑠𝑜̋𝑡 𝑚𝑒𝑔𝑘𝑒𝑠𝑒𝑟𝑒𝑑𝑒𝑡𝑡𝑒𝑛 𝑛𝑜̈𝑣𝑢̈𝑛𝑘 𝑓𝑒𝑙, 𝑎𝑘𝑎́𝑟 𝑒𝑔𝑦 𝑎́𝑟𝑣𝑎́𝑛 𝑚𝑎𝑟𝑎𝑑𝑡 𝑔𝑦𝑒𝑟𝑚𝑒𝑘 𝑣𝑎𝑔𝑦 𝑒𝑔𝑦 𝑏𝑎́𝑛𝑡𝑎𝑙𝑚𝑎𝑧𝑜́ 𝑎𝑝𝑎 𝑔𝑦𝑒𝑟𝑚𝑒𝑘𝑒. 𝐿𝑎́𝑡ℎ𝑎𝑡𝑗𝑢𝑘, 𝑚𝑎𝑛𝑎𝑝𝑠𝑎́𝑔 𝑚𝑖𝑒́𝑟𝑡 𝑠𝑧𝑒𝑛𝑣𝑒𝑑𝑛𝑒𝑘 𝑜𝑙𝑦𝑎𝑛 𝑠𝑜𝑘𝑎𝑛 𝑝𝑎𝑟𝑎𝑛𝑜𝑖𝑎́𝑡𝑜́𝑙 𝑒́𝑠 𝑟𝑜̈𝑔𝑒𝑠𝑧𝑚𝑒́𝑘𝑡𝑜̋𝑙, 𝑒́𝑠 𝑚𝑖𝑒́𝑟𝑡 𝑒́𝑟𝑑𝑒𝑘𝑙𝑜̋𝑑𝑛𝑒𝑘 𝑜𝑙𝑦 𝑛𝑎𝑔𝑦𝑜𝑛 𝑎 𝑙𝑒𝑔𝑘𝑢̈𝑙𝑜̈𝑛𝑓𝑒́𝑙𝑒́𝑏𝑏 𝑓𝑒𝑔𝑦𝑣𝑒𝑟𝑒𝑘 𝑒́𝑠 𝑏𝑖𝑧𝑡𝑜𝑛𝑠𝑎́𝑔𝑖 𝑟𝑒𝑛𝑑𝑠𝑧𝑒𝑟𝑒𝑘 𝑖𝑟𝑎́𝑛𝑡, 𝑚𝑖𝑒́𝑟𝑡 𝑙𝑎́𝑏𝑎𝑑 𝑘𝑜̈𝑛𝑛𝑦𝑏𝑒 𝑎 𝑠𝑧𝑒𝑚𝑢̈𝑘, 𝑎𝑚𝑖𝑘𝑜𝑟 𝑟𝑎́𝑡𝑎𝑙𝑎́𝑙𝑛𝑎𝑘 𝑜̋𝑠𝑒𝑖𝑘𝑟𝑒 𝑒𝑔𝑦 𝑐𝑠𝑎𝑙𝑎́𝑑𝑓𝑎𝑘𝑢𝑡𝑎𝑡𝑜́ ℎ𝑜𝑛𝑙𝑎𝑝𝑜𝑛.
𝐻𝑎 𝑎𝑙𝑎𝑝𝑣𝑒𝑡𝑜̋𝑒𝑛 𝑛𝑒𝑚 𝑒́𝑟𝑒𝑧𝑧𝑢̈𝑘 𝑎𝑧𝑡, ℎ𝑜𝑔𝑦 𝑟𝑒𝑛𝑑𝑏𝑒𝑛 𝑣𝑎𝑔𝑦𝑢𝑛𝑘 𝑎 𝑣𝑖𝑙𝑎́𝑔𝑏𝑎𝑛 𝑒́𝑠 𝑎 𝑠𝑎𝑗𝑎́𝑡 𝑒́𝑙𝑒𝑡𝑢̈𝑛𝑘𝑏𝑒𝑛, 𝑎𝑘𝑘𝑜𝑟 𝑏𝑎́𝑟𝑚𝑖𝑡 𝑒𝑙ℎ𝑖𝑠𝑧𝑢̈𝑛𝑘 𝑒́𝑠 𝑚𝑒𝑔𝑡𝑒𝑠𝑧𝑢̈𝑛𝑘, ℎ𝑜𝑔𝑦 𝑚𝑒́𝑙𝑡𝑜́𝑠𝑎́𝑔𝑜𝑡 𝑒́𝑠 𝑒́𝑟𝑡𝑒𝑙𝑚𝑒𝑡 𝑡𝑎𝑙𝑎́𝑙𝑗𝑢𝑛𝑘 𝑎𝑧 𝑒́𝑙𝑒𝑡𝑏𝑒𝑛.
𝑀𝑒́𝑙𝑦𝑠𝑒́𝑔𝑒𝑠 𝑒𝑙𝑖𝑑𝑒𝑔𝑒𝑛𝑒𝑑𝑒𝑡𝑡𝑠𝑒́𝑔𝑒𝑡 𝑜𝑘𝑜𝑧, ℎ𝑎 𝑛𝑒𝑚 𝑖𝑠𝑚𝑒𝑟𝑗𝑢̈𝑘 𝑎𝑧 𝐴𝑡𝑦𝑎́𝑡. 𝐸𝑔𝑦𝑎́𝑙𝑡𝑎𝑙𝑎́𝑛 𝑛𝑒𝑚 𝑒́𝑟𝑒𝑧𝑧𝑢̈𝑘 𝑎𝑧𝑡, ℎ𝑜𝑔𝑦 𝑎 𝑣𝑎𝑙𝑜́𝑠𝑎́𝑔 𝑏𝑖𝑧𝑡𝑜𝑛𝑠𝑎́𝑔𝑜𝑠, 𝑠𝑧𝑒𝑚𝑒́𝑙𝑦𝑒𝑠, 𝑠𝑒𝑚 𝑎𝑧𝑡, ℎ𝑜𝑔𝑦 ℎ𝑎𝑡𝑎́𝑟𝑜𝑧𝑜𝑡𝑡𝑎𝑛 𝑎 𝑚𝑖 𝑜𝑙𝑑𝑎𝑙𝑢𝑛𝑘𝑜𝑛 𝑎́𝑙𝑙; 𝑡𝑒ℎ𝑎́𝑡 𝑛𝑖𝑛𝑐𝑠 𝑚𝑒𝑔 𝑏𝑒𝑛𝑛𝑢̈𝑛𝑘 𝑎𝑧 𝑎𝑧 𝑒́𝑙𝑒𝑡𝑒́𝑟𝑧𝑒́𝑠, 𝑎𝑚𝑒𝑙𝑦 𝑗𝑜́ 𝑎𝑝𝑎 𝑚𝑒𝑙𝑙𝑒𝑡𝑡 𝑓𝑒𝑙𝑛𝑜̋𝑡𝑡 𝑡𝑎́𝑟𝑠𝑎𝑖𝑛𝑘 𝑠𝑧𝑎́𝑚𝑎́𝑟𝑎 𝑚𝑎𝑔𝑎́𝑡𝑜́𝑙 𝑒́𝑟𝑡𝑜̋𝑑𝑜̋.
𝐸𝑔𝑦 𝑎𝑝𝑎́𝑡𝑙𝑎𝑛 𝑡𝑎́𝑟𝑠𝑎𝑑𝑎𝑙𝑜𝑚𝑏𝑎𝑛 𝑚𝑒𝑔 𝑘𝑒𝑙𝑙 𝑚𝑒𝑛𝑡𝑒𝑛𝑢̈𝑛𝑘 𝑚𝑎𝑔𝑢𝑛𝑘𝑎𝑡, 𝑠 𝑒𝑧𝑡 𝑠𝑜𝑘 𝑘𝑒𝑟𝑒𝑠𝑧𝑡𝑒́𝑛𝑦 𝑢́𝑔𝑦 𝑝𝑟𝑜́𝑏𝑎́𝑙𝑗𝑎 𝑚𝑒𝑔𝑡𝑒𝑛𝑛𝑖, ℎ𝑜𝑔𝑦 𝑎 𝑙𝑒𝑔𝑘𝑢̈𝑙𝑜̈𝑛𝑓𝑒́𝑙𝑒́𝑏𝑏 𝑡𝑢́𝑙𝑘𝑜𝑚𝑝𝑒𝑛𝑧𝑎́𝑙𝑜́ „𝑑𝑧𝑠𝑖ℎ𝑎́𝑑𝑜𝑘𝑎𝑡” 𝑣𝑖́𝑣𝑗𝑎 𝑎 𝑣𝑖𝑙𝑎́𝑔 𝑒́𝑠 𝑚𝑖𝑛𝑑𝑒𝑛𝑓𝑒́𝑙𝑒 𝑣𝑒́𝑙𝑡 𝑓𝑒𝑛𝑦𝑒𝑔𝑒𝑡𝑒́𝑠 𝑒𝑙𝑙𝑒𝑛.
𝐻𝑎 𝑛𝑖𝑛𝑐𝑠 𝑒𝑟𝑜̋𝑠 𝑣𝑒́𝑑𝑒𝑙𝑒𝑚 𝑎𝑧 𝑒́𝑙𝑒𝑡𝑢̈𝑛𝑘𝑏𝑒𝑛, 𝑘𝑒́𝑛𝑦𝑡𝑒𝑙𝑒𝑛𝑒𝑘 𝑣𝑎𝑔𝑦𝑢𝑛𝑘 𝑚𝑎𝑐𝑠𝑜́𝑘, 𝑚𝑎𝑡𝑒𝑟𝑖𝑎𝑙𝑖𝑠𝑡𝑎́𝑘, 𝑎𝑙𝑎𝑝𝑣𝑒𝑡𝑜̋𝑒𝑛 𝑘𝑜𝑛𝑡𝑟𝑜𝑙𝑙𝑚𝑎́𝑛𝑖𝑎́𝑠𝑎𝑘 𝑙𝑒𝑛𝑛𝑖. 𝐸𝑔𝑦𝑎́𝑙𝑡𝑎𝑙𝑎́𝑛 𝑛𝑖𝑛𝑐𝑠 𝑖𝑑𝑜̋ 𝑟𝑜́𝑧𝑠𝑎́𝑘𝑎𝑡 𝑠𝑧𝑎𝑔𝑜𝑙𝑔𝑎𝑡𝑛𝑖."
FÉLELEMBŐL A KÍVÁNCSISÁG FELÉ
Ha hajlandó vagy meglátni a saját apád hibáit, nem lesz többé szükséges, hogy validáld az aktuális politikai hatalom túlkapásait.
Gondolj bele, ha az utóbbit elítéled, a saját apád tetteit viszont nem - kognitív disszonancia jön létre. Inkább (tudattalanul) meg sem próbálod, mert legalább akkor nyugi (?) van benned. Gyakran pont a férfiak azok, akik nem mernek szembenézni a saját apjuk gyengéségével és tehetetlenségével. Emiatt mások felé fordítják haragjukat, máshol akarnak hatalmat szerezni es megkapni azt a figyelmet es fontosságot, amit otthon szerettek volna. Még meglett férfikorban is bizonyítanak, próbálkoznak kuncsorogni az apjuk szeretetéért, ami nagy valószínűséggel sosem jön el. Álruhában úgy tűnik, hogy túl vannak rajta, de a cselekedeteik eláruljak. (Ld. OV hatvanpusztai birtoka az apjának, a mérhetetlen stadion-mánia és a csalhatatlanság és mindentudás imidzse.) Egy ország vezetőjének és vezetésének állapota éles tükre az aktuális társadalom uralkodó dinamikáinak. Beszédes, hogy jelenleg nincs nő(!) a magyar kormányban.
Amíg a saját apai ág nincs tisztázva, addig fel fogja menteni az épp hatalmon lévőt, vagy épp félelemből követni fogja.
Az anyai oldallal, az ún. anyasebbel sok munka volt és van ma már a magyar terápiás világban és a közbeszédben is. Már nem ciki kimondani, hogy nem csak tökéletes anyák vannak. Ennek hatására elindult egyfajta változás, ahol a női minőségek már nem feltétlen szégyellnivalók akár üzleti, akár társadalmi helyzetekben, akár férfiak részéről sem.
A férfi oldal meg mindig a macsó ideálját hirdeti és a keménykezű, majd én megmutatom, milyen az igazi férfi mítoszát.
"𝑵𝒆𝒎 𝒎𝒆𝒓𝒆𝒎 𝒌𝒊𝒎𝒐𝒏𝒅𝒂𝒏𝒊, 𝒅𝒆 𝒆𝒍𝒊́𝒕𝒆́𝒍𝒏𝒊 𝒏𝒆𝒎 𝒕𝒖𝒅𝒐𝒎
𝑯𝒐𝒈𝒚 𝒂 𝒕𝒐̈𝒃𝒃𝒔𝒆́𝒈𝒊 𝒕𝒂́𝒓𝒔𝒂𝒅𝒂𝒍𝒐𝒎 𝒂𝒛 𝒆́𝒏 𝒇𝒐𝒕𝒐́𝒂𝒍𝒃𝒖𝒎𝒐𝒎"
- 𝑯𝒂𝒍𝒐𝒕𝒕 𝑷𝒆́𝒏𝒛
Könnyű elfelejteni, hogy amit mondunk, mindig rólunk mond el a legtöbbet, még akkor is, ha másokról beszélünk. Akik olyanokat sugallnak, hogy valaki más áll az egész mögött, valaki más kottájából játszol, azok egy dolgot tesznek: a viselkedésükkel megmutatják a saját működési modelljüket. Ha én így működöm, másról is ezt fogom feltételezni. Ha nem, akkor nem ilyen módon fogom megközelíteni, hanem olyan kérdéseket fogok feltenni pl. hogy:
"Hogy jutottál erre? Mire van szükséged és miért gondolod, hogy ez rá a megoldás? Kibontanád a nézőpontodat?"
Alapvetően kérdéseket feltenni a nyitottság jele. Kíváncsiság (beginner's mind) az azonnali félelemből reagálás helyett.
"𝑴𝒂𝒈𝒚𝒂𝒓 𝒗𝒂𝒈𝒚𝒐𝒌, 𝒅𝒆 𝒏𝒆𝒎 𝒉𝒊𝒉𝒆𝒕𝒆𝒎 𝒂́𝒍𝒍𝒂𝒏𝒅𝒐́𝒂𝒏, 𝒉𝒐𝒈𝒚 𝒎𝒆𝒈𝒔𝒛𝒂𝒌𝒂𝒅 𝒂 𝒉𝒂́𝒕𝒂𝒎 𝒂 𝒔𝒐𝒌 𝒕𝒆𝒉𝒆𝒓𝒕𝒐̋𝒍, 𝒂 𝒕𝒆𝒑𝒆𝒓𝒕𝒐̋𝒔 𝒉𝒆𝒈𝒆𝒌𝒕𝒐̋𝒍"
- 𝑯𝒂𝒍𝒐𝒕𝒕 𝑷𝒆́𝒏𝒛
AWARENESS
- Milyen a saját apaképed? Mit hozol gyerekkorodból, otthonról?
- Milyen a kapcsolatod Istennel/Univerzummal/Felsőbb Hatalommal (találd meg a saját hited szerinti fogalmat rá)?
- Mit gondolsz a világról? Hol helyeznéd el magadat azon a skálán, ahol az egyik oldalon van 'a világ egy alapvetően biztonságos hely, ahol mindekinek van elég és a bőség az alapvetés', míg a másik oldalán az áll, hogy 'a világ egy sötét hely, ahol bármelyik sarokban veszély leselkedhet rád és mindenért keményen meg kell küzdeni, de facto egyedül'?
- Mi az első reakciód, ha valaki ellentétes véleménnyel van, mint te, vagy challenging kérdéseket tesz fel?
BALACING
- Mik azok a dolgok a saját apád működésében, amik nem egyeztethetőek össze a jelenlegi értékrendeddel? Mik azok a dolgok, amik igen és amiket értékesnek tartasz?
- Írj egy levelet az apádnak, amiben megosztod a fájdalmaidat, csalódottságodat, véleményedet és igazából bármit, amire eddig nem volt lehetőséged, hogy megoszd vele. Olvasd fel hangosan (nem, nem kell elküldeni neki, egy széknek is felolvashatod otthon.)
- Vedd górcső alá a férfiakkal való kapcsolataidat (férj, fiútestvér, apa, nagyapa, após, férfi főnök vagy felettes). Milyen dinamikák uralkodnak bennük? Hol szeretnél változtatni? Mit fogsz tenni ennek érdekében?
- Milyen a viszonyod a férfi minőségekkel saját magadban? (autonómia, belső erő, határozottság, hosszú távra tervezés, kihívások élvezete, stabilitás, vezetői skillek) Válassz ki egyet, aminek szeretnél több teret adni az életedben / munkádban / kapcsolataidban. Mit fogsz tenni ezért?
CHANGING
- Keress olyan apafigurákat / vezetőket / társadalmi berendezkedéseket a világban, amik pozitív példaként szolgálhatnak. Mi szimpatikus bennük? Tágítsd a lehetőségek körét, ismerj meg új, eddig ismeretlen mintákat is.
- Fogalmazd meg, mi az amiben te hiszel. Pl. "A világ biztonságos, tele van lehetőséggel és a szükségleteim kielégítődnek." "Én irányítom a saját életemet. Mondhatok nemet." "Elérem a céljaimat, képes vagyok rá és tudom, mit kell tennem, hogy ezek megvalósuljanak. Bízom a saját megvalósító képességemben."
További ajánlók és olvasnivalók linkjei:
- Richard Rohr könyvei magyar nyelven az Ursus Libris Kiadó gondozásában jelennek meg, Danka Miklos kiadóvezető gondos közreműködésével. Ajánlom még a szerző Richard Rohr Emelkedő zuhanás - Az emberélet két felének lelkisége c. könyvét is.
- Halott Pénz: Feltámad a tenger - hallgassátok és figyeljetek közben a dalszövegre, idevág
- A gondoskodó férfi - Nora Samaran feminista író magyar nyelven megjelent írása a SzabadNem-en, amiben fordítóként vettem részt
Mi jön fel, ahogy olvasod? Neked milyen az apaképed és milyennek szeretnéd alakítani?
