Jó volt? Mindig jó. Ha jó, akkor azért, ha nem, akkor pedig azért.
Nem emlékeztem meg róla kellőképpen, pedig valójában 2013 év végén volt a születésnap. Ekkor mondhattam (volna) el, hogy igen én kitartóan, szerelemmel, néha kínnal, néha szenvedéssel, dühvel, de még többször örömmel, nevetéssel és szétáradó jóérzéssel rendszeresen megjelenek a matracon és hagyom magam lélegezni, megmozdulni, belemerülni egy egyre inkább otthonos világba.
Vannak dolgok, amikkel együtt születünk és vannak dolgok, amiket belénk nevelnek, vagy csak egyszerűen a szocializáció során elsajátítjuk és magunkévá tesszük. Ilyen volt nekem a nem-hajlékonyság (hajléktalanság?) és a rendszeres, kitartó mozgás hiánya. Utóbbit időről-időre eltűnt, meg-meg ragadtam egy új mozgásformánál, próbálgattam, fanatikusan követtem - pár hónapig. Aztán mindig megjelent az unalom, a kedvetlenség és a motiváció hiánya. A másik dologgal pedig nem is foglalkoztam.
És itt jött a jóga. Annyi helyen kipróbáltam, belealudtam, kimenekültem, nevetségesnek találtam vagy éppen teljesíthetetlen, túlmisztifikált spirituális maszlagnak. És valahogy rátaláltam. Nem is emlékszem, hogyan történt, mikor jártam először ashtangán és egyáltalán hogyan keveredtem oda. Azt tudom, hogy Gyöngyvér megnyugtatott, annyit csináljak, amennyi jólesik és ne szenvedjek, inkább élvezzem. Sőt, igazából az egész óra egy légzőgyakorlat, szóval csak lélegezzek. A botok pedig, amiket én lábaimként viselek, majd egyszer elfelejtik, hogy félnek, hogy aggódnak és kilélegzik a feszültséget.
Az első óra után nem hittem, hogy újra vissza fogok menni, a második hónap után pedig, hogy valaha képes leszek végigcsinálni a sorozatot. Most pedig azt nem tudom elképzelni, hogy lesz olyan nap, amikor nem gyakorlok. Minden nap annyit, amennyit és ahogy jólesik. Mert az embernek meg kell tapasztalnia bizonyos dolgokat, hogy megtanuljon élni ebben a világban, ez pedig - akármennyire is sablonosan hangzik - önmagunk megismerésével kezdődik.
Anna kérdezte egy cidris pénteken óra után: Jó volt? Mondhattam volna: rettenetes.
De a gyakorlás mindig jó. Ha jó, akkor azért, ha nem, akkor pedig azért. Minden alkalommal azt adja, amire szükségem van: őszintén megmutatja a tükörképemet.
