Huszonnégy

Vajon ez a makacs felnőttlét a korlátokat és azok elfogadását jelenti-e. Kompromisszumokat kötünk, hogy aztán megtarthassuk azt a kis szabadságunkat, amire annyira vágyunk. Május utolsó napja óta nem ültem repülőn, hiányzik az a földöntúli érzés, mikor felszáll a gép és elindulok valahova, ahol új vár és kaland. Hiányzik az az érzés, mikor landolnak a kicsiny kerekek és megérkezem, nemsokkal utána gurulnak a bőrönd kerekei, felteszem a napszemüvegemet és nekivágok az útnak. Hiányzik az az érzés, mikor hazaérkezem és melegítenek az otthon fényei.
Fura ez, hisz a kapuk nyitva vannak és bármikor elszaladhatnék és mégis - maradok. Korán kelek és dolgozni indulok, befizetem a csekkeket, már távoliak az egyetem épületei, a gólyák visítása és megnyugtató ugyanazt a kék szempárt látni reggelente.
Felelősségtudó lennék, megfontolt és hétköznapi? Nem hinném. Inkább csak huszonnégy éves.