Messze tűnik már az óceán, a sós szele és a rémítő megszelídítésre vágyó hullámai. Az a valószerűtlenül nagy kékség és végtelen szabadság, amit Portugália jelent nekem és hordoz magával a mai napig. Szorongattam a mázolt kerítéseit, minden lépésemmel nyomot akartam hagyni a macskaköveken és néztem a hidat, ami nekem a leküzdhető végtelent jelentette.

Elpityeredtem, többször is, botorságok miatt a minap. Így leírva, ez a kettő már összeférhetetlen. A világ lehet az enyém, s nem egy ország rabja.

Népszerű bejegyzések