200.
Emlékeztek az unatkozós múlthétfőre? Ma olyan volt. :) Bár kényszerből, mert az orvos hazaküldött pihenni. Ám elaludtam délután egy filmen, amit már régóta szerettem volna megnézni. Tiramisut ettem, elvittem tisztítóba a legújabb szerzeményemet, egy csíkos kabátkát, és bementem a kedvenc órámra az egyetemre. Mókás volt ott ülni a kihalt és sötét vezszerv tanszéken, Dobák magyarázott, én pedig örültem, végre olyat hallgatok, ami tényleg érdekel. Elindultam hazafelé, miközben sűrűn hullt a hó, ugrándoztam, mint Micimackó. A metrón azon kaptam magam, hogy mosolygok és dúdolom a számokat magamban.
Végre megint jó, végre megint szeretek ücsörögni a szobámban, végre megint álmodozom. Csütörtök este repül a gépem, Cagliariba. Alig várom, hogy találkozzam az emberekkel és a város.. oly' csodás! :)
Befejezem a filmet és holnap addig alszom, ameddig csak kedvem tartja.
Jócc.
Végre megint jó, végre megint szeretek ücsörögni a szobámban, végre megint álmodozom. Csütörtök este repül a gépem, Cagliariba. Alig várom, hogy találkozzam az emberekkel és a város.. oly' csodás! :)
Befejezem a filmet és holnap addig alszom, ameddig csak kedvem tartja.
Jócc.