vannak időszakok az életemből, amikre egész egyszerűen nem emlékszem. annyira fájtak, hogy a memóriám egy egész mély és messzi zugába temette őket. csak halovány pillanatképeket tudok felidézni magamban, amik még mindig élesen vágnak. néha egy-egy esemény, tárgy, szín, illat eszembe juttat egyet-egyet. felidézni nem tudom, de az érzés visszatér.
a kanapé, a lila pöttyös pléd, a kép a falról, a kenyeresládák, a zárt ajtó odalent, a garázsajtó hangja, sírtam, A. azt mondta szeret_
a telefon az emeleten, nem akartam beszélni, A. idegen volt_
vártam az ablakban, láttam a fejemben leparkolni a piros autót, a telefonra, hogy mégsem jön, még el sem indult, új pulóver, zöld cipő, amit már nem ismert, gyűlöltem, soha többé nem jött, mindig vártam_
eltűnt egy fél év_
a matchboxok a piros műanyag polcokon, üres lett a szoba, a lépcső aljában, csak az aranyos csillogás és az a hang, futottam, felvettem a futócipőt, meg akartam öl(el)ni a világot_
a kanapé, a lila pöttyös pléd, a kép a falról, a kenyeresládák, a zárt ajtó odalent, a garázsajtó hangja, sírtam, A. azt mondta szeret_
a telefon az emeleten, nem akartam beszélni, A. idegen volt_
vártam az ablakban, láttam a fejemben leparkolni a piros autót, a telefonra, hogy mégsem jön, még el sem indult, új pulóver, zöld cipő, amit már nem ismert, gyűlöltem, soha többé nem jött, mindig vártam_
eltűnt egy fél év_
a matchboxok a piros műanyag polcokon, üres lett a szoba, a lépcső aljában, csak az aranyos csillogás és az a hang, futottam, felvettem a futócipőt, meg akartam öl(el)ni a világot_
